Nosztalgia
Mindenki nosztalgikus. De ez valószínűleg hamis érzés. Anyámnak például rettenetes gyerekkora volt, de mindig nagyon szépen beszélt róla. Vissza akart térni oda. De ez ostobaság! Érti? A gyerekkorból származik a szépről alkotott fogalmunk, mert ekkor kerülünk kapcsolatba először a szépséggel, a kényelemmel és azzal, ami jó az életben, és ez befészkeli magát az agyunkba. Későbbi életünkben ez a mérce, ez az eszköz. Ez a rejtett nosztalgia: nem a valódi helyzetbe vágysz vissza, hanem abba az időbe, amikor elsajátítottad a szép, a jó és a kényelmes érzését.
Néhány év távlatából minden sztori kicsit elszíneződik, új árnyalatot kap, és - mint a régi fotók papírján látni - a szélek picit megsárgulnak. A régi fényképekhez hasonlóan a történetekben is változatlanok maradnak a szereplők, az épületek, a több események, de minden egyes évvel és elmeséléssel rakódik rájuk valami fakó nosztalgia.
Miért sírják (...) vissza az emberek a régi időket, és miért gondolják úgy, hogy régen minden jobb volt? (...) Régen ezek az emberek mind fiatalabbak voltak, kevésbé vették észre a problémákat, és egyébként is jobban alkalmazkodtak hozzájuk a koruk miatt, és hát az idő is sok mindent megszépített.
A nevetésünkből kihallottuk a fiatalságunkat, az pedig nem teljesen veszélytelen, amikor az ember a középkorúság küszöbére érve, az életben megrekedve, hirtelen hangokat hall a fiatalkorából.
A fura érzelem, amely szerint régen minden jobb volt, az idősotthonokban kiirthatatlanul jelen van. A partvonalra szorult öregek utolsó vigasza. Sovány, de vigasz.
A soha többé érzéséhez, ahogy múlnak az évtizedek, az ember lassan hozzászokik, ahhoz a zsibbadáshoz a szíve táján, amit már alig lehet fájdalmasnak nevezni. Még jelen vagyok, de már nosztalgikus.
A múlt (...) nem egyszerű dolog. Van, amit csakugyan átéltünk, van, amit szerettünk volna átélni, és van olyasmi, amiről azt képzeljük, hogy átéltük. A három között nincs nagy különbség, csak a természetes bánkódás, amiért sokszor nem úgy sikerültek a dolgaink, ahogyan szerettük volna.
A nosztalgia egy szúrás a szívbe, sokkal erősebb, mint amilyet egy egyszerű emlék ki tud váltani.
Ez dióhéjban a nosztalgia lényege. Egyszerre segíthet és fájhat, de mindenekelőtt a miénk, és nem veheti el tőlünk senki.
Az ember a sajgásokra figyel, amelyek csábítják vissza a régihez. Könnyen megfeledkezik róla, mennyivel különb az új. Igen, mert az újat többnyire csak értelemmel fogja fel, csak tudja - a régit érzi is.
A gyermekkor színei, hangjai, illatai, kísérő zöngéi, az eszmélés egész gyönyörűséges tárháza igenis beleköltözik a művekbe, mivelhogy kitörölhetetlenül él az emlékezés legmeghittebb rejtekeiben, hiszen mai fogékonyságaink mind-mind a gyermekkor élményvilágában gyökereznek.
A gyerekkor mágiáját szertefoszlatja azoknak az embereknek a banalitása, akik harminc év után újra fel akarják venni veled FB-on a kapcsolatot.
Facebook
Pinterest