Roy Jacobsen

A szegénység borzasztó. A szegénység azt jelenti, hogy nem tanulhatsz, nem tudod kiteljesíteni magad, az álmaidat, nem házasodhatsz azzal, akivel akarsz. Most nem az ennivalóról beszélünk, hanem az emberi lény bebörtönzéséről, mert a szegénység ez.

Mindenki nosztalgikus. De ez valószínűleg hamis érzés. Anyámnak például rettenetes gyerekkora volt, de mindig nagyon szépen beszélt róla. Vissza akart térni oda. De ez ostobaság! Érti? A gyerekkorból származik a szépről alkotott fogalmunk, mert ekkor kerülünk kapcsolatba először a szépséggel, a kényelemmel és azzal, ami jó az életben, és ez befészkeli magát az agyunkba. Későbbi életünkben ez a mérce, ez az eszköz. Ez a rejtett nosztalgia: nem a valódi helyzetbe vágysz vissza, hanem abba az időbe, amikor elsajátítottad a szép, a jó és a kényelmes érzését.

Az egyedül igazságos életrajzot rólam csak Isten írhatná meg.

Az össz könyvem egymás mellett a könyvtárban, az az életrajzom.

Egy szigetet nem lehet elhagyni. Minden sziget dióhéjba zárt világegyetem.

Azt mondják, az életben két dolgot nem lehet elkerülni: a szegénységet és a háborút.

Bizonyára jó oka van annak, hogy a szem csak addig lát el, ameddig ellát, ez talán a szem és a látnivaló számára egyaránt előnyös.

A nyugtalanságot csak a kimerítő munka tompítja.

Minden örökös többet szeretne maga után hagyni, mint amit örökölt, ez egy körforgás, az élet láncolata, törvény.

A sírkövemre azt kellene felírni: "megpróbálta". Még az se akarom, hogy "mindent megpróbált", mert sose lehet mindent megpróbálni. De "megpróbálta".