Ne hagyj el
Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek
tengere vad háborúra kél,
s a zátony mirajtunk kacag;
akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat!
A semmivel
naponta szembenézek.
Didergő meztelen szivem
nem védi rég igézet.
Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.
Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés, ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.
Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak,
Holdnak nem, talán a napnak,
De nem, ami elmúlt, csak a holnapnak.
Ha elhagysz, számomra megszűnik minden, amiért érdemes reggelente felkelni.
Valóra válhatnak az álmok. Ismét dalra fakad a lélek, az angyalok meg minket néznek. Örökre kezedben a kezem, kérlek, hogy soha ne hagyj el engem.
Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!
Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el,
Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el!
Nincs múlt, nincs esély nélküled,
Nincs társ, nincs tét nélkülem.
Facebook
Pinterest