Mount everest
Nyolcezer méter fölött (...) a kívánatos lelkesedés és az életveszélyes csúcsláz közötti határvonal veszedelmesen elvékonyodik. Ezért hever annyi holttest a Mount Everest lejtőin.
A Mount Everestet még nagy látószögű objektívvel sem lehet megörökíteni.
Az Everestet nem lehet félvállról venni - bizonyos körülmények között még ma is komoly kihívást jelent annak, aki fel akar jutni a csúcsra. A hegyi vezetők felügyeletével való mászás bevált az alpesi körülmények között, de 8000 méter fölött ez is nagyon veszélyes lehet, és a vezetők segítsége sem jelent biztosítékot. A nagy magasság és a kiszámíthatatlan időjárás olyan tényezők, amelyek bármikor veszélybe sodorhatják a tapasztalatlan hegymászók életét, az Everest csúcsán pedig senki nem teljesen beszámítható, még a legjobbak sem, ezért semmi biztosíték nincs rá, hogy egy adott helyzetben helyes döntést hoznak.
Maga a kísérlet, hogy az ember megmássza az Everestet, önmagában is irracionális cselekedet - a vágy diadala az értelem felett. Aki valaha is komolyan fontolóra veszi, szinte törvényszerűen felülemelkedik minden józan okoskodáson.
Egy ember egymaga jut fel az Everestre, de a csúcson az országa zászlaját tűzi ki.
Az Everestnek az az igazi fontossága, hogy nem csupán ennek vagy annak az országnak, hanem az egész földkerekségnek is a legmagasabb csúcsa.
Egy olyan hegyet, mint az Everest, nem úgy mászik meg az ember, hogy saját feje szerint lohol előre, vagy hogy mindenáron verseng a bajtársaival. Lassan, gondosan, elővigyázatosan, önzetlen csapatmunkával lehet csak nagy hegyeket mászni.
Attól, hogy tudja az ember a Mount Everestről, hogy magas, még nem lesz könnyebb megmászni.