Mese
A mese örök, mindegy, hogy mi a technikai körítés. Mindegy, hogy a gyerek számítógépezik, mert a kíváncsiság, ami gyerekké teszi, az megmarad.
Aki lemond a mesélésről, az lemond történeteiről, aki lemond történeteiről, az önmagáról mond le.
A meseolvasásba csakis azután kezdjünk bele, miután gondoskodtunk arról, hogy senki és semmi nem zavar meg közben minket! A környezet és a gyerek hozzáállása akkor lesz megfelelő, ha minderre odafigyelünk. Ebben az esetben képes lesz a mesét hallgató kisgyerek ellazulni, megnyugodni és elaludni.
A mese játék, csoda, hit és lélek. Mosoly mindenki lelkére. A mese az gyógyír, az befele és kifele is gyógyít.
Csodálatos lények vagyunk. Nem istenek, nem tökéletesek, de megvan bennünk a jó akarása. Kitalálunk hát bátor, önfeláldozó, emberséges figurákat, akik példát mutathatnak a gyerekeinknek, hogy jobbá váljanak, mint nekünk sikerült. A legkisebb királyfit, Nemo kapitányt, Timurt és csapatát, Kinizsi Pált, Mátyás királyt, Mitrászt, Jézust, Makk Marcit. A hiba valahol ott van, amikor a gyerek úgy marad, és nem veszi észre, hogy a példa megmutattatott, a mesének vége. A megváltás már az ő dolga lesz.
A jó és a rossz nem olyan jól körülhatárolható fogalmak, mint ahogy a legendák el akarják hitetni.
Facebook
Pinterest