Luxus
Hány friss diplomás vállal megterhelő munkát nagy cégeknél, fogadkozva, hogy olyan keményen fognak dolgozni, hogy 35 éves korukra elég pénzt keresnek a visszavonuláshoz, és végre azzal foglalkozhatnak, ami tényleg érdekli őket? Aztán mire elérik ezt a kort, óriási jelzáloghitelük van, iskolába kell járatniuk a gyerekeiket, családi házban laknak, amelyhez legalább két autó szükségeltetik családonként, és úgy érzik, nem érdemes élni jó borok és drága külföldi nyaralások nélkül. Mihez kezdjenek, menjenek vissza gyökereket ásni? Nem, megduplázzák az erőfeszítéseket, és robotolnak tovább. A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz, ami új kötelezettségekkel jár. Ha az emberek egyszer hozzászoktak egy bizonyos luxushoz, attól kezdve magától értetődőnek tekintik azt. Elkezdenek számolni vele. Végül elérnek egy pontra, ahol már nem tudnak meglenni nélküle.
Gyűlölöm a fényűzést. Ellustít. Megöli a fantáziát. Biztos, hogy a nyomor nem tesz jobbá. De egy kis nélkülözés néha nem árt. Ébren tartja az emlékezetet. Feltüzel. Leleményessé tesz.
A történelem egyik vastörvénye, hogy a luxusból előbb-utóbb alapszükséglet lesz.
Nem mindegy, hol meditál az ember. Lehet egy beszakadt tetejű turistaházban is, de ott például a szúnyogcsípések vagy az ismeretlen éjjeli zajok miatt kialakuló félelem elvonja a figyelmet a lényegről. Luxuskörülmények között is lehet elmélkedni. Mert a luxus önmagában is gyógyít.
A valódi luxust nem lehet megvásárolni sem a Hermesben, sem a KaDeWe-ben, sem a csomagküldő szolgálatoknál. A luxus sokkal inkább abból áll, hogy ellenálljunk a fölösleges csábításoknak, amelyek életünket nem szebbé, hanem szemetesebbé teszik.
Úgy teszünk, mintha a luxus és kényelem az élet legfőbb feltétele lenne, miközben boldogságunkhoz pusztán annyira van szükség, hogy valamiért lelkesedni tudjunk.
Ha az ember hozzászokik a luxushoz, hogy mindent többször ellenőrizzen, hanyaggá válik.
Néha túl drága luxusnak tüntetik fel a létezést, semhogy egy átlagos ember megengedhetné magának.
Luxusra nincs szükségem. Egy apró falucskából jövök. Kinek mennyi pénze van, nem számít. Belül még mindig abban a falucskában élek, csak azóta egy kicsit nagyobbacska lett.
Facebook
Pinterest