Kaland
Egyetlen kaland többet ér, mint ezer egyforma nap, amit kényelemben és jólétben töltök.
Ismeritek a kisembert. Ő az, aki azt mondja, "Húzd meg magad! (...) Ne keresd a nagy kalandot!" Aztán egy nap, amikor a legkevésbé számítasz rá, a nagy kaland rád talál.
Érdekes, hogy az európai és amerikai gazdagok keresik a kalandot. Gyakran ugyanazt teszik, amit a szegény afrikaiak kényszerből tesznek, a túlélésért.
Amikor biztonságban otthon vagy, vágysz egy kis kalandra. Kaland közben viszont gyakran szeretnél inkább otthon lenni, kényelemben és biztonságban.
Mindenki kalandra (...) vágyik, mert azzal győzködi magát, hogy az élet csodálatos és izgató; és le akarja győzni a saját kétségeit.
Akik (...) úgy vélik, hogy a kaland veszélyes, maradjanak csak a hétköznapok rabságában, és meglátják, hogy idő előtt meghalnak.
A kalandoknak megvan a maguk helye és ideje (...), de sok minden szól a rendszeres étkezés és a fájdalommentes élet mellett.
Az igazi jó kalandokat mindig a véletlen hozza, de ritkán hozza helybe. El kell indulni valamerre, hogy találkozzunk velük.
Egyszer sötétben kelni, hogy kalandra induljunk, az elviselhető. Két nap alatt másodszor, annak már mazochizmusszaga van.
Ha kalandokra vágysz, le kell mondanod a biztonságról. Vagy válaszd a biztonságot, de akkor elégedj meg azzal, amid van.
Facebook
Pinterest