Jelen
A múltat magunk mögött hagytuk. Nem változtathatjuk meg, bármennyire szeretnénk is. Azt pedig nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Csak a jelent ismerhetjük, ezt a percet.
A múlt, a jövő és az az álomként felködlő pillanat kettejük között - mind egyetlen birodalom, mely egyetlen, halhatatlan napig él. Tudni ezt Bölcsesség. Használni maga a Tudás.
A múltat is csak elképzelitek. Azt mindenki olyannak látja, amilyennek akarja. Nyiss csak ki egy történelemkönyvet. A jövő meg annyit ér, mint az ötéves terv, meg a propagandaosztály többi álma. Észre sem veszitek, hogy amíg ti a múlttal meg a jövővel bajlódtok, elmegy mellettetek az élet.
Ki a mát csak arra használja, hogy a holnap s tegnapról gondolkozzék, s kinek jelene csak emlékekből s reményekből áll, az soha megelégedve nem érezheti magát. Nincs oly boldog élet, melynek szomorú pillanatai, sőt időszakai ne volnának; s ki nem tud vagy nem akar felejteni, s a jelen szűk lapjain egész múltjának szomorú történetét följegyezve hordja, ne panaszkodjék, ha arra semmi más nem fér.
Életünkből mennyit élünk a jelenben? Mennyit vagyunk izgatottak vagy aggódunk a jövő miatt, sajnáljuk vagy gyászoljuk a múltat? Úgy reagálunk az idő miatti aggodalomra, hogy igyekszünk elérni dolgokat, mielőtt késő lenne. Pénzt szerezni, javítani a státusunkat, megházasodni, gyereket nemzeni, előléptetést kivívni, még több pénzt szerezni, és így tovább örökre. Vagyis éppen hogy nem örökre. Ha örökre lenne, nem beszélgetnénk erről. De tudjuk, hogy ha az életünket dolgok utáni hajszává változtatjuk, azzal csak megrövidítjük. Nem évekkel, nem magát az időt, csak az idő érzetét. Képzeljük el, hogy a rendelkezésre álló időnket palackba zárnák, mint a bort, és átnyújtanák nekünk. Hogyan osztanánk be a nedűt? Lassan kortyolgatnánk, kiélvezve a zamatát, vagy felhajtanánk?
Belső utazáson bárki "részt vehet". Egy indiai láma egyszer azt mondta édesapámnak: az európai emberrel az a baj, hogy vagy a múlton rágódik, ami azért felesleges, mert már nincs, vagy a jövőt tervezi, ami azért felesleges, mert még nincs. És közben nem éli meg a jelent.
A jelennek nincs időtartama. Abban a pillanatban, ahogy megpróbálod lemérni a jelen pillanatát, már tova is tűnik. (...) A most szüntelenül megújul, és időtlen, hiszen az idő nem parancsolhat megálljt neki. A most nem öregszik, és nem hal meg.
Facebook
Pinterest