Internet
Az internetnek nincs szíve, olyan mint egy kecskeszakáll, ami gonoszságból nő ki.
Az internet a világ legnagyobb könyvtára. Csak az a baj, hogy a könyvek mind a földön hevernek benne.
Van úgy, hogy magányos estéken az ember - a férfiember - (sz)ámítógépe előtt ül, és jobb dolga vagy ötlete nem lévén, ámítja magát kissé. Vagy naggyá. Mert ugye a férfiember, főként ha értelmiségi - nem biztos, hogy ez a szó jelent bármit is -, erősen tagadja, hogy a savószínű magány óráiban olyan értelmetlenül és hiábavalóan kattintgat, mint a gyerekei, akiket erről igyekszik lebeszélni.
A tanulásnak többé nincs határa. Nem gond, ha szegény vagy, csak juss egy számítógép közelébe.
Az internet nagyrészt mások véleményéről szól, ez pedig nem szabad, hogy befolyásoljon téged. Hogyha folyamatosan az visszhangzik a fejedben, amit mások mondtak rólad, az frusztráltsághoz vezet.
Az online boldogságparádé elhozta a mélységes csalódottságot a valódi élettel szemben.
A hagyományos médiaszereplőkkel ellentétben nincs szükségem más médiafelületre a sajátomon kívül. Nem kell azon aggódnom, hogy mi lesz, ha megszűnik a műsorom, becsődöl a tévé vagy a rádió, vagy jön egy új vezetés, és eltűnök. Csak rajtam múlik a siker vagy a bukás, és élvezem a felelősséget.
Az a gond, hogy a rengeteg kommunikációs csatorna ellenére magányosak vagyunk. És minél kevésbé érezzük szükségét az érzelmi kapcsolatok kialakításának, annál jobban kopnak az ilyen irányú készségeink. Akár egy életet is el lehet tölteni az interneten, de a gép előtt ülve sosem fogjuk átélni ugyanazt, mint amikor egy hús-vér ember ránk mosolyog. Talán épp azért veszítettük el az emberi összetartozás érzését, mert egy vigyorgó sárga fej nem fejez ki mindent.
Miben mérjük manapság saját magunk értékét? Abban, hogy hány lájkot kap egy bejegyzés, hány ismerőst halmozunk fel, vagy hány retweetet zsebelünk be? Ismerjük egyáltalán a saját gondolatainkat, mielőtt közzétesszük őket az interneten, és hagyjuk, hogy mások eldöntsék, mennyit érnek?
A képernyők bámulása talán elkerülhetetlen, de ha a kétdimenziós világ ellen mentálisan nem vértezzük fel magunkat máshol, teljesen elsekélyesíti a gondolkodásunkat. Amikor a médiában naponta elhangzó szavakat és mondatokat ismételgetjük, elfogadjuk a tágabb értelmezési keret hiányát. Hogy ilyen keretünk lehessen, gazdagabb fogalomkészletre van szükségünk, a gazdagabb fogalomkészlethez pedig olvasnunk kell. Rakd ki tehát a képernyőket a szobádból, és vedd magad körül könyvekkel.
Az internet kétdimenziós világa fontosabbá vált, mint a háromdimenziós emberi kapcsolatok.
Mivel az internet korában mindannyian egyszemélyes kiadókká váltunk, magánemberként is felelősséggel tartozunk a köz valóságérzékelése iránt. Ha komolyan vesszük a tények keresését, mindannyian egy kis forradalmat vívhatunk az internet segítségével.
Facebook
Pinterest