John Allen Paulos
1945. július 4. — amerikai matematikus
Paradox formában azt mondhatjuk, hogy igen valószínűtlen, hogy ne következzenek be valószínűtlen események. Ha nem mondjuk meg egészen pontosan, milyen eseményt jósolunk, akkor rendkívül sokféle módon következhetnek be a jóslatunkkal összeegyeztethető események.
Bőségesen elég dolog sikerül véletlenül ahhoz, hogy meggyőzze azt, aki hinni szeretne.
Az, hogy valami ritka, önmagában még semmit sem bizonyít. A bridzsben például egy a 600 milliárdhoz az esélye, hogy éppen azt a 13 lapot kapjuk, amit osztottak nekünk. Különös volna, ha valaki, miután megkapta és jó alaposan meggusztálta a lapjait, nekiállna kiszámolni, hogy ennek a leosztásnak az esélye kisebb, mint egy a 600 milliárdhoz, és ezek után úgy döntene, hogy nem is kapta azt a leosztást, hiszen annak olyan kicsiny a valószínűsége.
Az asztrológiával és általában az áltudományokkal szemben a valódi tudomány a legjobb ellenszer, amelynek a csodái legalább annyira izgalmasak és emellett valószínűleg hitelesek is.
Nem a kijelentéseinek földöntúli természete teszi az áltudományt: a tudományban éppúgy jelen vannak a találgatások, a váratlan felismerések és a bizarr feltevések, de még a kezdeti tévedések is. Az áltudomány azért bizonyul könnyűnek, mert nem vizsgálja meg a saját következtetéseit, nem törekszik arra, hogy egybevesse és összekapcsolja azokat más elvekkel, amelyek kiállták az ellenőrzés próbáját.
Egy-egy állítás cáfolata nem könnyű, de ha nem sikerül, akkor ez nem bizonyítja, hogy az állítás igaz.
Túl sokan kérdezik, ha bajba kerülnek: "Miért pont én?" Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük, valami baj van a statisztikával, ha majdnem mindenki így reagál. (...) Időről időre történnek rossz dolgok és valakivel meg kell történniük. Miért ne pont önnel?
Hogy mely benyomásainkat selejtezzük ki és melyeket tudatosítjuk, az a személyiségünktől függ, de alakítja is azt.
Ha mentális tablónkról eltávolítanánk a hétköznapi és személytelen történéseket, akkor nagyrészt csak ijesztő aberrációk és koincidenciák maradnának, az agyunk pedig úgy festene, akár egy bulvárlap címoldala.
Az örökzöld igazság, hogy olvasni olvasva tanulunk, írni pedig írva, érvényes a matekpéldák megoldására is.
A matematika túl fontos ahhoz, hogy rá lehessen bízni a matematikusokra.