Intelligencia
Az emberiség IQ-ja állandó, tehát ha eggyel többen leszünk, akkor a már itt lévőknek le kell mondaniuk az értelmi képességük egy részéről, hogy jusson az újnak is.
Az intelligencia önmagában nem minden, az ősi ösztönökön és viselkedésmintákon nehéz változtatni.
A túl intelligens emberek folyton tévednek, de megvannak a kognitív képességeik, hogy bonyolult, akár a tényeknek is ellentmondó magyarázatokat és érveket konstruáljanak, amiket látszólag alá is támasztanak a részrehajlóan kiválogatott és ügyesen értelmezett bizonyítékokkal.
Noha az emberek nyilvánvalóan intelligensebbek az állatoknál, nem túl valószínű, hogy az intelligencia mint biológiai jelleg a Homo sapiens kizárólagos kiváltsága legyen.
Ismerünk intelligens és jószívű embereket, de intelligens és kegyetlen embereket is, az intelligencia pedig sokféle célra használható: tudományos felfedezésekre, művészi alkotásra vagy mások megsegítésére éppúgy, mint terrorakciók tervezésére.
Nincsenek nehéz problémák, csak olyan problémák, amelyeket egy adott intelligenciaszinten nehéz megoldani. Ha egy parányit elmozdulunk felfelé, néhány probléma egyszerre átkerül a "lehetetlen" kategóriából a "magától értetődőbe". Mozduljunk el jelentősebben felfelé, és az összes probléma magától értetődővé válik.
Az intelligenciának rengeteg fajtája van, és nem mind a fejben keresendő.
Az intelligencia és a vérmérséklet nem maratoni futás; nincs pontosan meghatározva a siker feltétele, nincs rajt, nincs cél - a győzelem záloga néha éppen az iránytól való eltérés vagy a hátrafelé futás.
Az intelligencia ma olyan ritka és csak oly kevés számu megvetett emberbe van szorulva, hogy nem veszedelmes. De ne ringatózzunk csalódásban: ellentétben van fajunk szellemével. Ha valami véletlen szerencsétlenségből - amitől azonban nem kell tartani - áthatná az egész emberi tömeget, a hatása olyan volna, mint az ammoniakoldaté, amelyet hangyabolyba öntenek. Az élet hirtelen megállna. Az embereket csak az tartja fönn, hogy rosszul értik azt a keveset, amit megértenek. A tudatlanság és tévedés oly szükséges az élethez, mint a kenyér és a viz. A társadalomban az intelligenciának csak rendkivül ritkának és gyöngének szabad lennie, hogy ártalmatlan maradjon. És csakugyan igy is történik az életben.
Feltétlenül szükség van ilyen intenzív gondolkodásra? A teljes, ellazult élethez biztosan nem elengedhetetlen. Ha nyaralás közben kiengedünk, gyakran hangzik el az alábbi mondat: "Jól érzem magam, most nem kell semmire se gondolnom." Boldogságot és örömöt hosszú fejtörés nélkül is érezhetünk, és épp ez a döntő pont: az intelligencia az érzelmek szempontjából egyelőre teljesen felesleges.
A bölcsesség annyiban több az intelligenciánál, hogy az magában foglalja a megértést, együttérzést, élettapasztalatot, belső békét és a megérzéseket.
Az intelligencia egy kicsit túlértékelt fogalom, azt hiszik, hogy az valamiféle isteni tulajdonság, amivel mindent meg lehet oldani. Erről szó sincs. Az intelligencia bizonyos problémák megoldására tesz alkalmassá, ezekben nagyon jók vagyunk, másokban kevésbé.
A nagy műveltségnek és az intelligenciának nem szükségszerű következménye a jó írásbeli kifejezőkészség. (Amint egy íróembertől se várjunk minden esetben nagy bölcsességet, vagy magas IQ-t!)
A magas IQ nem azt jelenti, hogy jó vezető is vagy, mert a vezetés lényege, hogy képesek vagyunk meglátni a jéghegyet, mielőtt a Titanic beleütközne.
Facebook
Pinterest