Ima
Az ima szavai erős pozitív rezgéssel bírnak. Jó hatással vannak a testre és a lélekre egyaránt, mivel harmonizálják a testünkben keringő életenergiát.
Igaz, hogy az ima nem szalad el, mint a kecske, de azért mégiscsak el kell mondani.
Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek, amit nem akarnak elfogadni. Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad; mert oly' sokan oly' hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk; mert oly' sokan oly' gyávák vagyunk, és félünk kiállni az igazunkért; mert oly' sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk. A jó hír azoknak, akik elmondják ezt a fohászt, az, hogy Isten meghallgat, és felel imáitokra, a rossz hír azonban az, hogy előfordul, hogy a válasza: "nem".
Ha lenne is Isten, kétlem, hogy úgy irányítja a mindenséget, mint egy automatát, ahová bedobod az imát.
Nekem az imádság pillanata azt jelenti, vagy inkább az az előfeltétele, hogy tudatában vagyok - újból ráébredek -, hogy az úgynevezett "valódi világ" és a "valódi énem" nagyon messze vannak a teljes valóságtól. Amíg ebben a testben vagyok, nem hagyhatom el a színpadot, sem a színfalak mögé nem mehetek, és a zenekari árokban sem ülhetek le; de emlékezhetek arra, hogy nyilvánvaló énem - ez a bohóc vagy ez a hős - színpadi sminkje alatt bújik meg valódi személyem, akinek van élete a színpadon kívül is.
A fogyáshoz az ima tényleg kevés. Istennek nincs akkora hatalma, hogy fogyókúra nélkül leolvassza rólunk a kilókat.
Egy vezeték nélküli eszköz üzenetet tud közvetíteni a sivatagon keresztül. Az imádságban az emberi lélek láthatatlan hullámokat képes küldeni az örökkévalóságba, hullámokat, melyek elérik céljukat Isten jelenlétében.
A félművelt és kevéssé intelligens embernek imádkozásra van szüksége, hogy önmagát kívánalmaira összpontosítsa. És ezért egészen mindegy, mihez fohászkodik, mert nem az ima, hanem a bensőséges vágyódás hozza közelebb az áhított dolgot.
Hiába nyújtogatja az ember a nyakát az ég felé, és keveri imába a saját nevét, fohászkodó hápogás lesz az csak, olyan, mint a lélek nélküli óriásalka rikácsolása, ha nincsen ott fent senki, hogy az esdeklők emberi nevét megértse és lefordítsa a mennyei nyelvre.
Mialatt azért imádkozol, hogy az unokahúgodnak legyen donorja a szívátültetéshez, valaki más a szervdonor fia életéért imádkozik. Amikor azért imádkozol, hogy megnyerj egy háborút vagy egy focimeccset, azért is imádkozol, hogy az ellenfél veszítsen. Azt gondolni, hogy Isten nem csak hogy személyesen közbenjár az életed apró eseményeiben, de a problémáid még fontosabbak is számára, mint más, hasonló módon imádkozó emberek problémái, nem csak önző, de abszurd is, főleg ha figyelembe vesszük, hogy milyen rengeteg személyes probléma és aggodalom van ezen a világon.
Ó, Üdvözítőm! Rejts el engem Szíved mélyébe, sugaraiddal takarj el mindent előlem, ami nem Te vagy.
Facebook
Pinterest