Idézetek
Őszintén hiszem, hogy nagyon sok olyan gondolathoz jutottam hozzá, amit másnak szánt az ég.
Egy jó előadás, tudományos munka vagy akár irodalmi mű szinte mindig tartalmaz idézeteket.
Hiába utálod a közhelyes motivációs idézeteket, mindig akad egy tucat olyan ismerősöd, aki reggelre telehányja a hírfolyamot ezekkel.
"Minél nehezebb az utazás, annál jobb a megérkezés." "Az erőfeszítés az alapja a háznak, ami te vagy." Manapság az ember nem tud edzőterembe, kávézóba, de még munkahelyi étkezdébe se belépni anélkül, hogy szembesülnie kelljen az efféle idézeteket szerepeltető, ízléstelen motivációs poszterekkel.
Aforizmakönyveket olvasni nem könnyű feladat, inkább csak olvasgatni lehet a régi és újabb korok gondolatait.
Egy idézet forrás nélkül olyan, mint egy geológiai minta egy ismeretlen területről.
Óvakodj az olyan gondolkodóktól, akiknek az elméje csak akkor működik, amikor meg van töltve idézetekkel.
Szeretem az idézeteket. (Gondolom, sokan vagyunk így.) Ennek az lehet az oka, hogy önmagamba vetett bizalmam sokkal ingadozóbb, mint azt a kívülállók föltételezik, s mindig boldogsággal tölt el, ha valaki, akit nagyra becsülök, megfogalmazza, amit gondolok vagy érzek.
Idézetekkel operálni pedig nem túl egyenes dolog, főleg élőbeszédben, már az ókori filozófusok megfogalmazták az argumentum ad personam - kb.: tekintéllyel takarózás - fogalmát, ami helytelen, sőt illetlen. (...) Attól nem lesz igazunk, ha bedobjuk hanyagul, hogy Szókratész is a mi nézetünket vallotta.
Nincs olyan, hogy én szavam meg te szavad. Szó van, csezmeg. Mindenki beszél összevissza, szavakat hány, nincs olyan, amit valaki már ne mondott volna.
Facebook
Pinterest