Idézetek
Rengeteg olyan létkérdéssel találkozunk, amelyekre nincsen napi facebookos bölcselet. Állunk a nagyvilágban egy rakás kérdéssel, nehézséggel, szégyennel, és nincs, akitől kérdezzünk.
Az iskolázatlan ember számára igen jó dolog az idézetgyűjtemények olvasása.
Az ókori tudósoknak tulajdonított híres mondásokat valószínűleg csak kitalálták, de ettől még nem kevésbé tanulságosak.
Sosem értettem igazán, mire jók az idézetek. Ha csak a felét megfogadtam volna azoknak a tanácsoknak, amikkel online találkoztam, ma nem lennék ott, ahol vagyok. Mi több, ha bármikor is az internetre hallgattam volna, az életem másodpercek alatt félresiklott volna. Mégis a világháló folyton inspiráló szavakat vág az arcomba: "boldogság", "légy erős", "pozitivitás", "jóság". Miért érzik úgy idegenek, hogy joguk van az orrom alá dörgölni olyan dolgokat, amiket nem érhetek el?
Az életben semmi sem megy könnyen. Akkor miért hiszed, hogy egy idézet bármit is megkönnyít?
Nem azok az emberek erősek, akik hatalmas izmokat növesztenek, hanem azok, akiknek ilyen idézetekre van szükségük, hogy életben maradjanak.
Minden másodperccel mélyebbre merülsz a feledés homályába. A világon egyetlen idézet sem fog ezen változtatni.
Van a szellemnek bizonyos ökonómiája: ami egyszer már megvan, azt nem kell még egyszer megcsinálni. Mihelyt a hanyatt heverő állattetem képét valaki egyszer már tökéletesen megfogalmazta, minekünk nem kell újra vesződnünk ezzel, egyszerűen ellophatjuk tőle - erre való az idézet.
Egyáltalán nem mindegy, ki mondja ugyanazt a szöveget. Ezen alapul a sztárkultusz. Egy szeretett színész vagy énekes minden megszólalását szentírásként lesik a rajongóik. Ugyanazokat a "bölcsességeket" másoktól meg sem hallják.
Facebook
Pinterest