Hírek
Agyunk utálja, ha kiderül, hogy tévedett. (...) Megragad bármilyen apró bizonyítékmorzsát annak alátámasztására, amit amúgy is hiszünk, és lazán átlép azon a valószínűleg sokkal-sokkal nagyobb bizonyítékhalmon, ami arra utal, hogy talán mégis teljesen rossz nyomon járunk. Ez alapesetben megmagyarázza, miért szeretünk politikai nézeteinkkel nagyjából megegyező hírforrásból híreket fogyasztani.
Az eseményeket térben, időben és drámaiságban is összesűrítő híradások, amelyek másfél percbe tömörítve adják vissza azt, ami egy egész ország területén 24 óra alatt történt, soha nem tükrözik a realitást, amit a helyszínen lévők a saját bőrükön megtapasztalnak.
Ha valami a hírekbe kerül, akkor amiatt nem kell aggódni. Mert a hír a definíciója szerint is valami olyasmi, ami szinte soha nem történik meg: éppen ezért hírértékű. Vagyis pontosan azoktól az eseményektől tarthatunk joggal, amelyek annyira mindennaposak, hogy már nem is születik belőlük hír.
Hogy mi a baj a hírekkel? A válasz pofonegyszerű: azok, akiknek hatalom jutott a kezükbe, szeretik, ha az emberek félnek. Egyenesen érdekükben áll. Jól jön nekik, ha az emberek megbénulnak a félelemtől, például a puszta gondolatra, hogy bármikor meghalhatnak. Márpedig mindig lehet találni valamit, amitől félhetünk.
Milyen hatással vannak a hírek a te szorongásodra? Nem lenne jobb kevésbé értesültnek lenni, mint aggodalmasnak, nyugtalannak és szuperinformáltnak? Miért fontosabb, hogy tudomásunk legyen mindenről, ami a világban zajlik (és nincs rá semmilyen hatásunk), mint békében élni a saját kis világunkban? Kapcsold ki a rossz dolgokat sugárzó híreket, és keresd a jót a környezetedben! Annyi értékes dolgot találhatsz közvetlenül az ajtód előtt! Vedd észre őket, és vidd hírét!
Mindig az igazságot kell írni. De írhatja-e az író mindig az igazságot? Végre is, "költeni", ez a hivatása, kitalál történeteket, megszépíti a részleteket, told, hozzáfűz, tökéletesít. Nem írhatja az anyakönyvi igazságot: ez nem irodalom, csak ismétlés és unalom. De mindig igazat ír, ha a látomásához hű marad. A látomásához, amely a költő meséjéből sugárzik. Ez az írói igazság: hűség a látomáshoz. Minden más csak híradás, beszámoló lehet.
Könnyű tudatában lenni annak, hogy a világban rengeteg rossz dolog van. És sokkal nehezebb tudomást szerezni a jó dolgokról, azon előrelépések millióiról, amelyekről sehol sem számolnak be. Ne értsen félre az olvasó, nem arról a néhány pozitív, de nem különösebben jelentős hírről beszélek, amelyeknek elvileg a rossz híreket kellene ellensúlyozniuk. Olyan alapvető előrelépésekre gondolok, amelyek megváltoztatják a világot, de túl lassúak, túl szétaprózottak vagy önmagukban is túl aprók ahhoz, hogy valaha is hírnek minősüljenek. Az emberi haladás titkos és néma csodájáról beszélek.
Folyamatosan zúdulnak ránk a negatív hírek a világ minden részéről: háborúk, éhínségek, természeti csapások, politikai mellényúlások, korrupció, költségvetési megszorítások, betegségek, tömeges elbocsátások, terrorcselekmények. Azok az újságírók, akik le nem zuhant repülőgépekről vagy tönkre nem ment termésről tudósítanának, hamar elveszítenék az állásukat. A fokozatos javulásról szóló történetek ritkán kerülnek címlapokra, pedig sok millió embert érintenek és a hatásuk is drámai mértékű.
A jó hír nem hír. A jó hírekről szinte soha nem számolnak be. Tehát a hírek szinte mindig rossz hírek. Ha rossz hírt hallunk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy egy hasonló horderejű jó hír eljutott volna-e hozzánk!
A fokozatos fejlődés nem hír. Ha van egy fokozatosan javuló trend, amely időnként egy kicsit megbicsaklik, nagyobb valószínűséggel fogunk tudomást szerezni az átmeneti visszaesésekről, mint a javulás egészéről.
A több rossz hír néha csak a szenvedések hatékonyabb monitorozásának tulajdonítható, nem pedig a romló világnak.
Ha magányos számot látok egy hírben, azonnal jelez a riasztócsengő, mivel kellene a számot összehasonlítanom? Mennyi volt ez az érték egy évvel ezelőtt? És tíz évvel ezelőtt? Mennyi az értéke egy másik, hasonló országban vagy régióban? És mivel kellene elosztanom? Mennyi az egész, aminek ez a része? Mennyi lenne ez fejenként? Összehasonlítom az arányokat, és csak az után döntöm el, hogy valóban fontos számról van-e szó.
A nagy számok mindig nagynak tűnnek. Az önmagukban álló számok félrevezetőek, ezért gyanúsak! Mindig keressünk összehasonlításokat!
Facebook
Pinterest