Halhatatlanság
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk, hogy növekedjünk a szeretetben; és hiszem, hogy Isten bennem van, ahogy a nap a fényben és az illat a virágban... Hiszek a lélek halhatatlanságában, mert halhatatlan vágyakat hordozok magamban.
A lélek halhatatlanságának az az egyik bizonyítéka, hogy rengetegen hisznek benne. Abban is rengetegen hittek, hogy a világ lapos.
Ha meghalok, (...) talán lesznek barátok, akik meggyászolnak, akik hordozzák az emlékem. Ez a lélek halhatatlansága, a végtelen örökség, a gyász táplálója.
Az, hogy emlékszel majd rám, az éppen az a halhatatlanság, amire nekem szükségem van.
Amikor elveszítünk egy hozzánk közel álló, szeretett lényt, valami, amit tőle kaptunk, tovább él bennünk, és ösztökél minket. Halottaink a szívünkben élnek. A "halhatatlanságnak" ez a legvigasztalóbb formája.
Mi a halál ellenszere? A válasz a halhatatlanság: ha hagysz valamit magad után, ha az életedből lesz mire emlékezni, akkor halhatatlan leszel.
A halhatatlanság remek ötletnek tűnik, míg rá nem jössz, hogy magadra maradtál.
Milliók vágynak halhatatlanságra, de fogalmuk sincs, mit kezdjenek magukkal egy esős vasárnapon.