Fogyatékosság
Olyan könnyen képzeljük, hogy a másik ért minket! Sok értelmi fogyatékossággal élőnek van családja, munkája, jogosítványa. Társadalomban élnek, de a mindennapokban gyakran találkoznak számukra érthetetlen dolgokkal. Csak jól tudják ezt leplezni. Azt sugározzák kifelé, hogy minden oké. Nem lehet látni a páncéljuk alatti sebezhetőséget.
Nem tudunk meggyógyítani egy értelmi sérültet, de megpróbálhatjuk enyhíteni azokat a panaszokat, melyek a fogyatékosságából erednek.
Az egészségeseknek fogalmuk sincs, a leghalványabb elképzelésük sem arról, hogy miféle mindennapi, gyötrő nehézségeket jelent a testi fogyatékosság.
A design nagy hatással van az emberek életére, mindenkiére. A design egy eszköz arra, hogy a világ részének érezhessük magunkat, ugyanakkor a tervezés által biztosíthatjuk egy személy emberi méltóságát és emberi jogait. A design sebezhetővé is tehet, ha olyan csoportba tartozol, amelynek az igényeivel nem számolnak. Tehát azt szeretném ma elérni, hogy gondolkozzanak el. Kik azok, akiknek nem tervezünk? Hogyan tudnánk megerősíteni jelenlétüket, és megosztani tapasztalataikat? Mi a következő lépés? A tervezés óriási kiváltság, de még nagyobb felelősség.
Egyre inkább sikerül a középületeket a mozgássérültek számára is elérhetővé tenni. Hasonló szemlélet kellene az iskolai tananyag és a tanítás kialakításában is. Egy átlag általános iskolai osztályban egy 140-es IQ-val rendelkező diák idejének a felét tölti hiába, 170-es IQ-val teljesen fölöslegesen ül az iskolapadban. Ugyanígy van ez a skála másik felén, csak más okból. Akkor szabadna csak kötelezővé tenni az iskolát, ha ez azt jelentené, hogy a gyerekek képességeiknek és fejlődésüknek megfelelő tanítást kapnak.
A beszélőszoftver és a számítógép van akkora jelentőségű a vakok életében, mint a tűz megjelenése az emberiség történetében.
Az idő előrehaladtával a szellemi fogyatékosoknak tartott személyek igényei és szükségletei is változhatnak.
Nem mintha a látó, többségi társadalom tolerálná a saját átlagos tagjait, ám a kisebbségtől, a fogyatékosoktól ezerszer többet vár el az elfogadáshoz, mint saját magától. A kivételessé válás pokoli útját viszont nem könnyíti meg számukra. Az átlagos képességűeknek meg azt üzeni, hogy itt vagyunk mi, látón, mozogva, hallva, beszélve és középszerűen, és nekünk sincs munkánk! Mit is akarnátok akkor ti, akik zűrösek vagytok, és eleve el kell tartanunk titeket. Csak utánunk!
Egy mozgássérült férfi jött szembe mankókkal. Minden lépésnél összerándult. (...) Előttem nyitva állt minden lehetőség, de nem használtam ki. Ez a férfi viszont, akinek meg kellett küzdenie a fogyatékosságával, mégis ura volt saját életének. Arckifejezését elnézve ráadásul elégedettnek is tűnt. Szégyelltem magam a hálátlanságomért, miközben utánanéztem. Gyűlöltem magam.
A testi fogyatékos embereknek olyasmikre kell összpontosítani erejüket, amelyek végrehajtását megmaradt képességeik lehetővé teszik, és nem szabad azon keseregniük, hogy mi az, amit nem tudnak megtenni.
Minden emberi lény, akár fogyatékos, akár nem, igyekszik képességei legjavát nyújtani, és ha boldogságra törekszik, meg is fogja lelni a boldogságot.
Csak az ismeret, a tudás, a megismerés, a tapasztalat segíti át az embereket a rendellenesség okozta első ijesztő traumán, és mindegy, hogy ki és miben szabálytalan. Gyerek, felnőtt, fogyatékos, cigány, zsidó vagy meleg. Nemritkán egyszerre több is, röviden: halmozott. Ha bárki veszi magának a fáradságot a találkozásra, megismerheti a másikat, és megtapasztalhatja, hogy nincs oka a félelemre.
A normális gyereket minden szíre-szóra, minden helyzetben, minden alkalommal fényképezik; látható, amint először fürdik, amint elfújja az első gyertyáját, megteszi első lépéseit. Ellágyulva nézi az ember. Lépésről lépésre követi fejlődését. A fogyatékos gyerkőcnek az ember nem szívesen követi a visszafejlődését.
Van, aki azt mondja: "A fogyatékos gyerek az ég ajándéka." És ők ezt nem viccből mondják. Nekik rendszerint nincs fogyatékos gyerekük. Ha az ember megkapja ezt az ajándékot, legszívesebben az égre kiáltaná: "Ó! Ezt azért nem kellett volna..."
Repkednek a fogyatékos megbélyegzések a világban. Pedig, azt gondolom, hogy mindenki az... Valakin jobban látszik, más egy tökéletesnek tűnő álarc mögé rejti.
Facebook
Pinterest