Hozleiter Fanny

Mindent meg kell próbálni, még ha olykor veszélyesnek is tűnik. Mert ha nem teszi meg az ember, azzal eleve kizárja a siker lehetőségét.

A megszokás, a természetesség az, ami megmérgezi a hétköznapokat. Ha természetes valakinek, hogy könnyedén felszáll a buszra, vagy feljut lift nélkül az emeletre, már nem is értékeli. Hisz minden nap átéli.

Ha félek a kihívásoktól, automatikusan kizárom az életemből az új élmények lehetőségét. Akkor nem is élek igazán.

Minden alkalommal, amikor önzetlenül adunk, számunkra is tágasabbá válik a világ.

Az élet egy izgalmas kaland. A cél: túlélni és élvezni.

Gyakran imádom, hogy tudom, bármelyik percben vége lehet az életemnek, mert így minden pillanat értékes.

Bármilyen kegyetlen dolgokon mentem is át, nem hihetem azt, hogy nem jön több kihívás, hogy mostantól már minden könnyen fog menni. Mindig jön egy újabb hegy, amit meg kell másznom. Aztán még egy és a következő. Egy újabb álom, ami rengeteg kitartást és akaratot igényel. Ezt már tudom, mert az élet ilyen. Folyamatos körforgás. Hullámvölgyek. Néha lent, aztán fent.

Nemrég (...) néztem az utcán az embereket, akik lehajtott fejjel, unottan siettek a dolgukra. A legszívesebben rájuk kiabáltam volna: éljetek már, de úgy igazán! Akkor nem tettem, de most bepótolom... ne gondolkozz túl sokat! Menj és cselekedj! Használd ki az életet!

Egy közösen átélt jó élmény hidakat épít közénk.

A szeretet a legnagyobb erő, amitől a legkeményebb kő is porrá omlik.

Mindenki úgy csodálatos, ahogy van, a származásától, a külsejétől és korától függetlenül. Nem volna szabad, hogy bárki is másoknál többnek vagy kevesebbnek érezze magát.

Röpke kis életünkben csakis azt érdemes csinálni, amire igazán vágyunk, amitől táncot jár a lelkünk. Ne másoknak akarj megfelelni, hanem hallgass arra a kis hangra, amelyik oly lelkesen szól onnan, belülről. Hisz ezzel kezdődik az igazi boldogság!

Mindenkinek van önvalója, csak olykor egyes lelkek szeretik lélekhomállyal fedni.

Van, hogy hitetlenkedők, van, hogy lelkesítők vesznek körbe. De mi magunk alkotjuk meg a valóságunkat. Nincs más dolgunk, mint bátran elindulni a boldogság földjére vagy a sikerek országába: oda, ahová csak a szívünk vágyik. (...) Mi magunk vagyunk a teremtők: minden úgy lesz, ahogy mi megálmodjuk magunknak. Az a fontos, hogy hagyjuk szabadon szárnyalni a szívünket, a lelkünket, hiszen csak így lehetünk önmagunk.