Értékrend
Ha egy értékrendet nem lehet megváltoztatni, lássunk neki a rendszer megváltoztatásának!
Ha valami szilárdra szeretnénk támaszkodni, nincs másunk, mint az értékeink és a meggyőződésünk.
Az ember döntéseinek általában van értelme. Ha számodra értelmetlennek tűnnek egyes értékválasztások, annak általában az az oka, hogy más elsődleges érték vezérel titeket.
Az alaptáborban arról álmodozunk, hogy de jó lesz hazamenni és lenyírni a füvet vagy befőzni a baracklekvárt. Amiről itthon fel se merül bennünk, hogy érték lehet, az onnan nézve értékessé válik. Amikor az ember az olyan apró dolgokat megtanulja értékelni, hogy például meleg vízben mosogat, kicsit másként néz már az életre. Mellesleg amikor kimegyünk Afrikába, Ázsiába, látjuk, hogy tömegek élnek hozzánk képest elképesztő szegénységben. Nem csak meleg vizük nincsen, nincs vizük. Miért nyávogunk mi itt? Mi a bajunk? Hogy nem tudjuk megvenni a drágább kenyeret a boltban? Nagyon el vannak csúszva az értékek, és néha jó, ha az ember egészen lecsupaszítva látja az életet. A civilizációs máz alatt kevésbé szembetűnő mindez, de fenn a hegyen látod, mire vagy képes, mi az érték, mennyire törékeny az élet. És azt is látod, hogy egy csomó minden nem reális abból, ahogy élünk, mégis ezt a mesterséges világot éljük meg reálisnak. Ha mindezt lehántjuk, akkor derül ki, mi is a lényeg.
Így működik a történelem. Az emberek értelemhálót szőnek, és tiszta szívükből hisznek benne, a háló azonban előbb-utóbb felfeslik, és visszanézve már nem is értjük, hogy vehette ezt bárki is komolyan. A mai eszünkkel keresztes hadba vonulni az üdvözülés reményében őrültségnek tűnik. A hidegháború még ennél is nagyobb őrültségnek. Hogy voltak képesek néhány évtizeddel ezelőtt az emberek a nukleáris holokausztot kockáztatni, csak mert hittek a kommunista mennyországban? És lehet, hogy száz év múlva a mi demokráciába és emberi jogokba vetett hitünk is éppily felfoghatatlan lesz az utódaink számára.
Az évtizedek és -századok során (...) az értelem hálója felfeslik, és új szövődik a helyébe. A történelem tanulmányozása annak a megfigyelését jelenti, ahogy ezek a hálók szövődnek és felfeslenek, és ami az egyik kor emberei számára a legfontosabb dolog az életben, az a leszármazottaik számára jelentéktelenné válik.
Az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki.
A közös kulturális rendszer megszilárdítja az emberi interakciókat, egyben értékrendként szolgál.
Nincs értékrendünk, s amit annak tartunk vagy annak nevezünk, nem egyéb, mint esetlegességek halmaza.
Az érdeklődési kör egyezése jó dolog, de nem feltétlenül szükséges. Az értékek egyezése már más történet. Az olyan társért, aki ugyanazokat az értékeket vallja, érdemes az egész világot felkutatni.
Az ember mindent otthonról hoz, a viselkedést, az értékrendet, a koncepcióját önmagáról, a világról és a saját helyéről a világban.
Nincs olyan, hogy jó és rossz, pusztán az a szilárd értékrend jelenthet viszonyítási alapot, amely szerint azok éltek, és amire azok tanítottak, akik felneveltek.
Háború idején megváltozik az értékrend, az ősi ösztönök törnek elő, és elnyomják a civilizációs beidegződéseket. Az életben maradás lesz az első számú szempont, minden más e mögé sorolódik.
Az biztos, hogy az életmintát és az értékrendeket szinte mindig az ellentétes nemű szülő adja a gyermeknek.
Az ember erkölcsének, értékrendjének csak a felhalmozott tapasztalatok mennyisége és sokfélesége ad értelmet.
Facebook
Pinterest