Elismerés
Az embernek az elismerés kell; a folytonos bírálat (...) csak a csalódás és hiábavalóság érzetét kelti.
Az emberi természet olyan, hogy nem elég, ha tud - szereti, ha ezt mások is látják és elismerik.
Minden díjamról azt gondolom, hogy egyfajta visszacsatolásként van jelen az életemben: ezek jeleznek vissza nekem, hogy még úton vagyok, s talán jó úton... ezért olyan kedvesek számomra.
Aki szerintem példakép akar lenni, abból sosem lesz példakép. Nekem mindig olyanok voltak a bálványaim, akik öntörvényűen csinálták a dolgukat.
Ha díjat kap az ember, azt vegye át, becsülje meg, de attól nem lesz sem jobb, sem rosszabb író. Egy rövid időre az embert feldobja, jókedvre deríti, de aztán marad továbbra is az önkínzás.
Nincs annál szomorúbb az irodalomban, mint amikor valaki egész életében nyomorog, esetleg ki is végzik, halála után pár évtizeddel viszont emléktábla jelzi, ha megállt valahol egy kerítés mellett pisilni. Nekem most van szükségem arra, amit a kulturális élet nyújthat. Halálom után nem tudok mit kezdeni vele.
Kezdd el felkutatni az értékeket minden egyes (...) emberben, majd mondd is el nekik, mennyire becsülöd őket!
Nem becsülök semmit és senkit pusztán önmagáért. Se a koráért, se a neméért, se a pozíciójáért. De boldogan hajtok fejet az emberi nagyság és az elért eredmények előtt.
Felbecsülhetetlen értéke van annak, ha azt hallod másoktól, hogy jó vagy, és úgy szeretnek, ahogy vagy.
Bennem is él a szánandó emberi vágy, hogy mégiscsak megtudja valaki, milyen ügyes voltam.
Facebook
Pinterest