Éhezés
Ha a hús eltűnik a testről, terhessé válik cipelni a csontokat, húznak lefelé, a föld alá.
Receptet mesélni nagyobb művészet, mint viccet mondani. A poénnak ülnie kell, pedig nem is mulatságos. (...) A lágerben a vicc így kezdődik: VÉGY. Hogy nincs mit venni, ez a poén.
Az éhségben a vakság és a látás egy, a vak éhség látja a legjobban az ételt.
Jobb háborúban az életünket kockáztatni az élelemért és jóllakni, mint békeidőben éhezni.
Új hűtőgép nélkül még elvan az ember egy ideig - ha nincs mit beletenni, akkor van csak baj.
Magyarország, te szent nagy békesség
melled élettől dagad.
Van kenyered, van vized elég,
mégis éhezik sok szegény fiad.
Egy kis éhezés többet segíthet egy átlagos betegnek, mint amire a legjobb gyógyszerek vagy a legjobb orvosok képesek.
A világ legtermészetesebb dolga megetetni egy éhező kisbabát. Hogy az enyém, vagy másé, az édes mindegy.
Az éhezők tömege – gyermekek, nők, öregek, menekültek, bevándorlók és munkátlanok sokasága – emeli hozzánk jajszavát. Kérlelnek minket, és válaszban bíznak. Hogy zárhatnánk be fülünket, s hogy zárhatnánk el tőlük azt az öt kenyeret és két halat, melyet Isten helyezett a kezünkbe? Ha mindegyikünk hozzáteszi a magáét, akkor mindannyian tehetünk a szegényekért.
Amikor ételt adtam a szegényeknek, szentnek neveztek. Amikor megkérdeztem, hogy a szegényeknek miért nincs mit enniük, kommunistának neveztek.
Hihetetlen szemétség a 21. században, hogy egy ország, amely szórja a pénzt különböző célokra, nem tudja megoldani, hogy az a néhány százezer gyerek minden nap kapjon meleg ételt. Erre nincs elfogadható magyarázat vagy védekezés. Az egyik ok, hogy a döntéshozók nem érzékenyek a gyerekproblémákra. Ha a döntéshozók fele nő lenne, akkor lehet, hogy kevesebb stadion és több bölcsőde épülne.
Egyedül a tudomány oldhatja meg az éhezés és a szegénység, a higiénia hiánya és az írástudatlanság, a babona és a kilátástalanságba vezető szokások és tradíciók, a mérhetetlen erőforrások elpocsékolásának problémáit, azt a képtelenséget, hogy egy gazdag országot éhező emberek laknak.
Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon.
Ha képesek vagyunk meghódítani az űrt, akkor képesek vagyunk legyőzni a gyermekéhezést is.
Facebook
Pinterest