Civilizáció
A háború egyidős az emberiséggel, a béke viszont modern találmány.
Az emberek félnek a sötétségtől, mert elfelejtették, hogy az árnyékok csak a fényben jelennek meg, és minden árnyékot vet, amire fény esik. Behatoltak az éjszakába, a csendbe és sötétbe. Fényszennyezés és zajszennyezés betegít és pusztít.
Az elmúlt évtizedekben a kutyatulajdonosok jó része elveszítette a közvetlen kapcsolatot a természettel, így nem haszontalan megtanulniuk, hogy miként működik egy állat a valóságban, és milyen módon kell bánni vele.
A civilizált emberiség elvesztette a mozdulatlanságra való képességét, leckét kell vennie csendből a vadontól.
A civilizáció azáltal halad előre, hogy egyre bővíti azoknak a fontos műveleteknek a számát, amelyeket gondolkodás nélkül képesek vagyunk végrehajtani.
A civilizáció nem fényűzés. Nem merül ki a civilizált viselkedésben és a Parthenon vagy a firenzei Dóm szépségében. Több, mint a rokonsági alakzatok és rituálék összessége, a platóni és kanti eszmék ragyogása, Hollywood színes örvénylése, percre pontosan járó vonatok suhanása és háttérben felcsendülő Mozart-szonáta dallama.
Minden civilizáció a pótolható munkaerő kihasználására épült.
Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt.
Az a civilizáció, amelyik elhidegül a tudománytól és a művészettől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is. Ezért kell féltve őriznünk magunkban a kultúra tiszteletét.
Igazából az úgynevezett civilizáció frusztrál a legjobban, hogy egyáltalán nem vagyunk civilizáltak, állandóan szétzúzunk, gyilkoljuk egymást, és elpusztítunk mindent magunk körül. A civilizáció szerintem csupán törékeny illúzió.
Sohasem értettem, hogy mi is az emberi civilizáció lényege, ha folyton csak öldökölni akarjuk egymást. Az igazság az, hogy az életet időnként eluralja a káosz, a véletlen, az esetlegesség.
A civilizáció elsősorban együttélési szándék. Az ember oly mértékben barbár és műveletlen, amennyire nincs tekintettel másokra. A barbárság az együttélés megszüntetésére való törekvés.
Az önök civilizációja rákos daganat, egy óriás amőba, mely mohón fal be magába mindent, ami körülötte hasznos és tápláló, és csak bűzös, mérgezett végtermékeket lök ki magából.
Valójában az egész emberi civilizáció is csupán egy múló pillanat a világegyetemben. Miért kellene a születésnapot a többi hétköznap közül ajándékokkal és ünnepléssel kiemelni?
Facebook
Pinterest