Apró örömök
A boldogság valódi titka, ha örömünket leljük a mindennapi élet apró mozzanataiban.
Ha megtanulunk egyszerűen örülni az életnek, ha elégedettek tudunk lenni, az magával vonja a jóllét érzését. Ez mindannyiunkban közös, csak a módszereink másak.
Amikor képes leszel meghallani egy szerelmes gondolat édes dallamát vagy az újszülött szemét megnyitó fény örömteli kiáltását, megérted, hogy a világmindenség életében ezek a dolgok ugyanolyan hangos eseménynek számítanak, mint a nemzetek születése vagy a királyok halála.
Jó néha sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, tele szájjal enni, hangosan szeretni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha félek, olyan jó néha érezni, hogy élek.
Sajnos hajlamosak vagyunk folyamatosan valami nagy csodára várni, pedig az élet nem csodákból, hanem apró örömökből áll.
Miért sietünk mindig valahova? Miért nem élvezzük ki a boldogság egyszerű pillanatait? Vágyunk rá, és amikor eljön, észre se vesszük, hagyjuk kicsúszni a kezünk közül. A boldogság nem feltétlenül valami eget rengető dolog; apró, alig érzékelhető mozzanatokból is állhat.
Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
Fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal és katicabogárral!
Ne rohanj és ne emészd magad, csak látogatóba jöttél ide, ezért állj meg, és érezd a virágok illatát!
A Jóisten a piszkosszürke hétfői létben néha azért tesz engedményeket, ad vasárnapi naplementéket, ad hagymát és paprikát, badacsonyi kotyogó pintes üvegeket, ha van elég türelmesség bennünk, hogy meglássuk a csodát.
Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak.
Facebook
Pinterest