Ajándékozás
A saját kezűleg készített meglepetés többet ér, mint ha vennék valamit pénzért. Mert az alkotás közben is arra gondolok, akinek a meglepetést szánom, és fontos számomra, hogy örömet szerezzek neki.
Minden alkalommal, amikor önzetlenül adunk, számunkra is tágasabbá válik a világ.
Nem újabb és újabb státusszimbólumoktól, nagyobb és szebb fogyasztási cikkektől leszünk boldogok, hanem a személyiségünket kiteljesítő élményektől és társas kapcsolatoktól. Egy átnevetett este a barátokkal sokkal többet ad, mint egy új ruha a plázából - és ezzel a környezetet is sokkal kevésbé terheljük.
Az ajándékozás nem anyagi kérdés, de tudnunk kell, hogy kinek mit illik ajándékozni. A gondolkodás nélkül vásárolt ajándékkal könnyen kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat.
Az ajándékot nem szabad kínnal, kényszerrel beszerezni. Ne az illendőség parancsa legyen az ajándékozás, hanem a szívé, akkor talán nem marad az egész "tortúra" az utolsó, agyonhajszolt percekre.
Az adónak az ajándékban sokkal nagyobb az öröme, mint az elfogadónak, mert már akkor is, mikor gondolatban keres alkalmas tárgyat, vagy az illetőnek kedvét eltalálni igyekszik, előre is örömet érez, mely az elfogadónál természetesen nincs meg.
Akinek nem a szeretet, az érzésbeli összetartozás szavára ajándékozunk, azt ejtsük ki nyugodtan a listánkból, mert különben sem az ajándékozó, sem a megajándékozott nem érzi a konvencionális gesztus mögött a szeretet melegítő erejét.
Évekig rettegtem a csomagolástól, de amióta van díszzacskó, csak a belevalóval van gondom.
Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor.
Az emberek rendesen többet, elegánsabbat akarnak adni, mint amennyire képesek és így cserélődik ki azután a mutatós holmik egész ízléstelen lomtára. A gyermek nem kapja meg azokat a dolgokat, amelyek a lelkét kellően megformálnák, a felnőtt pedig rendesen olyan dolgokhoz jut, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az emberek dísztárgyakat küldenek az ismerőseiknek, amelyeket azok rendesen nem tudnak eléggé elrejteni. Az ajándékozó tehát ahelyett, hogy figyelmes és jó barát módjára valami apró kis szükségletet elégítene ki gondos kézzel, többnyire csak bosszúságot okoz.
Az a legfontosabb, hogy ne tárgyakban gondolkodjunk, hanem próbáljunk üzenni az ajándékokkal, és hogy egy kis darabot önmagunkból adjunk a másiknak (...). Ha időt szánunk az ajándékkészítésre, akkor annak a másik is sokkal jobban fog örülni.
A magakészítette ajándék sokkal többet ér, mint a bolti. Benne van, hogy időt és energiát áldoztál a készítésére. Benne van, hogy ilyen senki másnak nincsen. És az is, hogy marha kevés a zsebpénzed.
Az ajándékozás mestersége (...) abban áll, hogy feledje el az ember magát, és tegye át azon egyén helyébe, kit meg akar ajándékozni.
Facebook
Pinterest