Tudatos jelenlét
Pusztán a jelenléted is boldogságot adhat neked. Remélem, ezt sosem felejted el.
Legtöbbször vagy a múlton rágódunk, vagy a jövőn szorongunk. De minek? Az élet a jelenben zajlik! És mégis, abszurd módon tartósan a jelenben maradni a legnehezebb.
Ha a félelemtől elborul az agyad, vagy felfordul a gyomrod, vagy szorít a mellkasod, képzeld magad elé, adj neki színt és formát! És gondolj arra, hogy teljesen rendben van az, ha így érzel, engedd meg magadnak, és akkor eltűnik.
A legnagyobb veszély, önmagunk elvesztése oly csendben bekövetkezhet, mintha semmit sem jelentene. Semmi más nem veszhet el ennyire észrevétlenül; minden más veszteséget, egy kar vagy láb, öt tallér vagy egy feleség elvesztését jobban megérzi az ember.
Nem elég csak úgy élni bele a világba. A legtöbbször nem árt, ha tudod, mit miért teszel.
Fontos szerintem, hogy ne csak a múlt történéseivel és a jövő tervezgetésével foglalkozzunk, hanem hogy legyünk a jelenben is. Nagyon nem mindegy, hogy leéled az életed, vagy hogy megéled az életed.
Túlságosan pörög ma a világ, és minket is túlságosan pörgetnek. Már-már társadalmi elvárás, hogy pörögjük szét az agyunkat: a sok "most azonnal", a sok határidő, a sok "most rögtön"... és ez nem feltétlenül jó, nem feltétlenül egészséges. Néha meg kell tanulni behúzni a kéziféket, egy picit lelassítani, egy picit visszavenni, és egy picit megélni azt, amiben tényleg vagyunk.
Ha teljesen jelen vagyunk a pillanatban, tökéletesen ráhangolódunk a körülöttünk lévőkre. Az idő megállni látszik. A szívritmusunk és agyhullámaink összhangba rendeződnek. Ez az az állapot, amelyben az együttérzés és a gyengédség megszületik.
A zsúfolt hétköznapok legtöbbjén attól szenvedünk, hogy nem vagyunk jelen - a múlt dolgain rágódunk, vagy a jövőről álmodozunk. Képesek vagyunk úgy enni, hogy nem érezzük az ételek ízét, úgy sétálni, hogy nem vesszük észre a tájat, vagy úgy beszélgetni, hogy nem figyelünk a másikra, mert végig a saját mondandónkon gondolkodunk.
Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
A világról alkotott gondolatainknak köszönhetően emelkedtünk ki az állatvilágból, ám ennek ára van. Olyan dolgok miatt is tönkretehetjük magunkat a folyamatos aggodalmaskodással, amelyek már megtörténtek, nem történtek meg, és nem is történnek meg soha. Úgy tűnik, hogy a tudatos jelenlét még feljebb emel minket. Lehetnek gondolataink, de nem kell, hogy uralkodjanak felettünk.
Facebook
Pinterest