William Somerset Maugham

A meghalás unalmas és komor dolog. Épp ezért azt tanácsolom, tartsuk magunkat távol tőle, amíg lehet.

Ebben a tiszta toszkán levegőben van valami, amitől még a fizikai érzések is spirituálissá válnak. Ugyanolyan, mint amikor az ember Mozartot hallgat: egyszerre dallamos és vidám és borongós, amitől csodálatos teljesség lesz úrrá az emberen, s úgy érzi, szinte testetlenné vált. Néhány áldott percre megtisztul minden durvaságtól, s az élet zűrzavara tökéletes harmóniába olvad.

Olyan sok van, amit tudni akarok; olvasni akarok és tanulni akarok. Magam előtt látom a világ isteni színjátékát, az embereket és táncukat, és látom szépségét, a tengert és a pálmafákat, a napfelkeltét és a napnyugtát és a csillagos éjszakát. Minden összefolyik előttem, de sejtem már homályosan az összefüggést, és kimeríthetetlen gazdagságot látok magam előtt, látom mindennek titokzatosságát és különösségét, a részvétet és szeretetet, az Utat és az Utast, és végül talán - Istent.

A kormánynak nncs szüksége ügyes emberekre; ügyes embereknek ötleteik vannak, az ötletek zavart okoznak; a kormánynak olyan emberek kellenek, akik szeretetreméltóak és tapintatosak s akikről föl lehet tételezni, hogy nem lőnek bakot.

A szépség is az Isten adománya, a legritkábbak és legértékesebbek egyike. Legyünk hálásak érte, ha oly szerencsések vagyunk, s ha nem vagyunk birtokában, legyünk hálásak azért, hogy mások a mi gyönyörűségünk birtokában vannak.

Mindegyik muzsikus a maga kis hangszerén játszik, és mit sem tud a levegőt betöltő komplikált harmóniákról. Csak a maga kis szerepével van elfoglalva. De tudja, hogy a szimfónia szép, szép akkor is, ha senki sem hallja és meg van elégedve a maga szerepével.

Az eszmét az teszi széppé, hogy megvalósíthatatlan. Az istenek hahotáznak, ha az ember megkapja, amire vágyik.

Az ember azért cselekszik, mert az jó neki, és ha másoknak is jó, az ilyen cselekedetet erényesnek tekintik.

Ugyanannyira a saját élvezetedre vetsz oda egy kétpennyst a koldusnak, mint ahogy én is a sajátomra iszok meg még egy whiskey-t szódával. De én, kevésbé lévén nálad csaló, nem dicsérem magam a saját élvezetemért, és nem is igénylem a te csodálatodat.

Rájött, hogy néha szükséges másoknak hazudni, de mindig aljas dolog önmagának hazudni.

Az egyetlen dolog, úgy hiszem, ami elviselhetővé teszi ezt a világot, a szépség, amelyet az emberek hébe-hóba előteremtenek a zűrzavarból. A festmények, a zene, a könyvek... Amelyik élet a leggazdagabb ezekben, az a szép élet. A legtökéletesebb műremek.

Egyetlen módon lehet megnyerni a szíveket, s ez a mód: hasonlókká válni azokhoz, kiknek szeretetét meg akarjuk nyerni.

Csak akkor találhatod meg lelked békéjét, ha nem keresed.

Az a fontos, hogy az ember szerethessen, s nem az, hogy őt szeressék. Az ember nem túl hálás azok iránt, akik szeretik.

A lassan folydogáló víz a mulandóság melankolikus érzését keltette fel a lélekben. Minden elmúlik, (...) elmúlik nyomtalanul. Az emberek olyanok, mint a vízcseppek ebben a folyóban, s oly közel egymáshoz s mégis oly távol egymástól, névtelenül folynak-folydogálnak a mulandóság óceánjába. Ha minden oly rövid ideig tart és oly keveset ér, mi értelme van annak, hogy az emberek oly túlzott fontosságot tulajdonítanak a mindennapi élet dolgainak, s oly boldogtalanokká teszik magukat és egymást?