Susana Fortes
1959 — spanyol író és újságíró
A börtönben való túléléshez maximálisan ki kell használni a kölcsönös segítségnyújtás lehetőségeit. Amennyit tudsz, annyit érsz.
A csillagok állásának hatása egyáltalán nem metaforikus, mint ahogy az ásványok megdöbbentő pontossága sem, amellyel mindig megmutatják a mágneses sark irányát. A csillagok több ezer éven keresztül irányították a hajósokat és a kartográfusokat, több millió fényévnyi távolságból juttatták el hozzájuk üzenetüket. Ha a hanghullámok mozognak az éterben, valahol a galaxisban ott kell lebegniük a csillagok között az emberek zsoltárainak, litániáinak és fohászainak is.
Vannak kódok, amiket csak egy testvér tud megfejteni. És akkor minden a helyére kerül, az egész világegyetem visszazökken.
Vannak férfiak, akikben születésüktől kezdve működik valami rugó, amikor verekedésre kerül a sor. Akik nem szándékosan, de valami ösztön hatására azonnal ugranak.
Minden ember életében, lehet akármilyen rövid, többször adódnak félreérthető, nehezen megmagyarázható helyzetek. Olyanok ezek, mint a kilőtt nyílvesszők, amelyek egy pillanatra feltűnnek, majd ködbe vesznek. Nem könnyű számot adni az ilyen helyzetekről, még akkor sem, ha csak saját magában akarja tisztázni őket az ember.
Az, ahogy a dolgokat nézzük, egyben azt is jelenti, hogyan gondolkozunk és hogyan viszonyulunk az élethez.
A képeket nem felejti el az ember. Ez a fényképészet rejtélye.
Adj egy fényképet, és én felépítem belőle a világot.
Mindig történetbe leszünk szerelmesek, nem névbe, testbe, hanem abba, ami meg van írva benne.
Vannak emberek, akiket nem tudunk eléggé ölelni.
Van valami rövidzárlat a szerelemben, mintha újra kellene olvasnunk egy bekezdést, hogy megértsük az összefüggést a mondatok között. Vad érzés ez, orkánként tör az emberre, és szétvisz mindent, mint a vihar egy huzatos házban. Mindent el akar törölni, mindent újrateremteni, mintha előtte nem létezett volna a világ.
A jó játékos mindig úgy viselkedik, mintha az adu ász ott lenne a mandzsettájában (...). Ha jól el tudod játszani a nyertes szerepét, végül megnyered a partit. Az a rossz, hogy az élet olykor idejekorán felfedi a lapjaidat. Olyankor mindent rá kell tenned az utolsó lapra.