Susana Fortes

A játékszenvedély titkos betegség, amelyet ugyanúgy a génjeink határoznak meg, mint a hajszínt vagy a hitünket a babonákban.

Vannak olyan férfiak, akiknek megcáfolhatatlan bizonyítékokra van szükségük, hogy belássák, ha tévedtek. De vannak, akik soha nem látják be a tévedéseiket.

Nincs táj, amely annyira elkeserítő tudna lenni, mint egy emberi történet.

A háborúk tele vannak olyanokkal, akik csak visszafele tudnak tekinteni. Mert a felfordult világban csak az életben maradás számít, bármi áron.

Bizonyos események és helyek képesek csodálatos módon belülről megváltoztatni az embert.

Vannak olyan képek, amelyek nem arra jók, hogy emlékeztessenek, hanem hogy megértessenek valamit. Olyan képek, amelyek egy-egy kor szimbólumává lesznek, bár a szerző ezt még nem tudja, amikor elkészíti a képet.

Aki fényképez, mintegy arra kényszeríti az embereket, hogy olyan dolgokkal szembesüljenek, amikkel nem számoltak. Eltéríted őket az útjukról, a terveiktől, természetes pályájukról.

A sírással az ember minden más tevékenységnél több energiát emészt fel.

Vannak olyan ölelések, amikor nincs szükség a szavakra. Egy erős kézszorítás a vállon többet mond el, mint amit az átkozott szavakkal ki lehet fejezni.

Senki nem válogathatja meg az emlékeit.

A közelharc egyetlen előnye. hogy a könnyűfegyverek tüzében minden metafizikai szorongás megszűnik.

Vannak olyanok, akik gyorsan megszerettetik magukat, még ha nem törekszenek is rá. Velük született képesség, mint az, ha az ember úgy tud nevetni, mint aki épp most hallott egy elsuttogott viccet.

Az élet az a mítosz, amit az ember kialakít saját magáról.

Bárcsak sosem lenne időnk megcsalni egymást! Bárcsak sosem venne erőt rajtunk az unalom, sem a hazugság, sem a kétségbeesés! Bárcsak soha ne alacsonyítana le a megszokás, lassan, komótosan, mint a boldog párokat! Bárcsak mindig lenne bátorságunk az újrakezdéshez!

Vannak férfiak, akik nem arra születnek, hogy el tudják fogadni a dolgokat olyannak, amilyenek. (...) Akiket nem ért meg a környezetük, mert fölötte állnak, és nem mindig az erkölcsi törvények szerint viselkednek, hanem valamiféle lovagi etika alapján. Faképnél hagyják az életet, és a maguk csatáit vívják, legjobb tudásuk szerint, az éhezés, a háború vagy a félelem uralma ellen.