Sándor Erzsi

Az életben vannak értelmetlen és megmagyarázhatatlan pillanatok, akár hosszú percek is. Fölösleges megrendezni őket, hogy gondosan kitisztázzunk minden mondatot és célt.

A színész akkor jó, ha olyan, mint a gyerek a játszótéri homokban. Órákig képes a műanyag vödrét tologatni, és látja, hogy az egy óriási kamion. Így kell játszani a színpadon.

Érdekes, hogy az ember egyszer csak abban a városban akarna lakni, amelyikben dolgozik. Lakást szeretne, gyereket, legalább egy kutyát. Vacsorát akar főzni, és bevásárolni a hétvégeken. Inget akar mosni és gyerekruhát, és menthetetlenül elveszti az eszét, amit addig sem racionális problémamegoldásra használt.

Halálra van ítélve minden kapcsolat, amelyik színházban köttetik, akár bévül legyen, akár kívüle.

A színész csöndről álmodik, miközben képtelen csöndben maradni, ha mégis, azonnal orvost hívnak hozzá.

Nekem nem foglalkozásom van, hanem hivatásom - ez az a mondat, amit életük végéig ismételnek a színészek. Eleinte azért, mert tényleg élvezik, később meg azért, mert fogva tartja őket a szer, és nem bírnak lejönni róla.

A színész egész személyiségét és az idegrendszerét is a színpad szolgálatába állítja.

Az ember bármire képes, hogy elaltassa az ösztöneit.

Nyári színház, tanyaszínház, szekérszínház, csűrszínház, pajtaszínház - nincs a magyar népi építészetnek olyan vívmánya, amelyből szempillantás alatt ne lehetne színpadot rittyenteni, és nincs a magyar színészek között egy sem, aki arra fel akarna lépni. Aztán mégis. Mert van az a pénz. Illetve éppen hogy nincs.

Aki olvasópróbára teljes szövegtudással érkezik, az premierre nem lesz jobb, csak hangosabb.

A sikernek ára van, és nem receptje.

A rohadt szerelem elpusztít, fölzabál, megsemmisít, ez maga a pestis.

A szerepszerelmet nem lehet megúszni. Gyakran színészházasságok köttetnek rá, csakhogy a szerep elmúlik, és ezzel a szerelem alapja is. Nézik egymást, és várják a következő páros lehetőséget, hátha valaha még képesek lesznek visszaszeretni egymásba. A szerepszerelmet a színészek mellett élő civil partnerek többnyire megpróbálják elviselni. Úgy tesznek, mintha nem látnának semmit, de ezt más házasságokban is éppen így csinálják.

Az öregségben a legjobb, amikor megérzed a vágyad hűlt helyét.

Hidd el, legalább olyan jó nem érezni a vágyat, mint azt, amikor a hatalmába kerít. Szabadság. (...) Ha nincs vágyad, nem kajtatsz, nem akarsz, nem harcolsz. Nemhogy elég a jóból, hanem a jó az, ami éppen elég.