Sándor Erzsi

Sok disznóság történik egy színházban, de a betyárbecsületre számíthatunk. Ezt persze hívhatnánk körkörös hazugságnak is. Egymást fedező, egymásra vigyázó önzésnek.

Ami nem pusztít el, az megerősít, és csak utána pusztít el.

A vicc akkor is elsül, ha nincs poén, csak a színész úgy mondja el, mintha lenne. Ez olyankor fordul elő, amikor szöveget felejt az ember, vagy éppen magát a viccet. A néző a hangsúlyból viccnek érzi, és ugyan nem érti, de mivel az egész nézőtér nevet, azt hiszi, vele van baj. Ezért kell a sok néző, ezért jó a telt ház, mert szöktetik egymást a nézők.

Nagy dolog a barátság, de a személyes siker még nagyobb.

Akinek agya van, az tart egy-két hiteles jóbarátot, és nekik hisz. A többit csak begyűjti, és elteszi télire a kamrába. Amúgy meg saját magára, a józan eszére és az ösztöneire hallgat.

A virágcsokocsak addig ér, amíg beérkezik, utána fölösleges csomag, kényelmetlen élőlény, akinek a gondját kell viselni.

Képtelenség, hogy minden egyes percet az első másodperctől a hatvanadikig végigérzek, és mindegyikbe beleférnek ugyanazok a fájdalmak. Hol van, mér nem hív, hívhatna, üzenhetne, megpróbálja, nem tudja, nem akarja, megkönnyebbült, vissza se jön.

Színházban csak akkor érdemes megsértődni, ha már szárad a tinta az új szerződésen.

A színházi álmoskönyvek szerint ha a darabbeli női főszereplő életkora és testsúlya feleannyi, mint az őt eljátszani készülő színésznőé, akkor nehéz időszaknak néz elébe a társulat.

Mi lehet más az időnél becsesebb és nagyszerűbb, amit egy férfi adni tud egy nőnek?

Beszélhet bárki bármit, az, hogy mi van két ember között, azt éppen csak az a két ember tudja.

Nem lehet egy gyereket a világra hozni csak azért, hogy beletartsd valakinek a hátába, és követelőzz, és abban bízz, hogy egyszer csak megváltozik, és megbocsátja neked, hogy apává tetted.

Ott, ahol mindenki napbarnított, neked hintőporral kell púderezned magad!

Aki beleszületik abba, hogy (...) nem illeti meg semmi, az természetesnek veszi, ha az utolsó padban kell ülnie, bár olyan kicsi, hogy nem látja a táblát, és hiába szorgalmas és igyekvő, hiába tehetséges, nem lesz belőle semmi.

A hét mérföldes nagy érzelem, a fuldokló szerelem (...) úgy tűnik el az ember életéből, mintha soha ott se lett volna.