Salvador Dalí

1904. május 11. — 1989. január 23. spanyol festő

A vegetáriánusok nem esznek ugyan állatot, de eleszik előlük az ennivalót.

A halállal élek, mióta tudom, hogy lélegzem, és hideg gyönyörrel fog elpusztítani, amivel semmi sem veszi fel a versenyt, csak a világosan ragyogó szenvedélyem.

A befolyásom titka az, hogy az mindig titokban marad.

Az intelligencia ambíció nélkül olyan, mint a madár szárny nélkül.

Az ön élete olyan, akár a sivatag! (...) Ön is olyan, mint azok a lények, amelyek szomjúságukban perzselő homokkal tömik tele szájukat, nem is sejtve, hogy karnyújtásnyira tőlük ott buzog az életet adó friss forrás.

Az ellenségeket rá kell kényszerítened arra, hogy rázzanak kezet egymással, hogy azután közös erővel ellened támadhassanak. Közben persze tudod: minden próbálkozásuk eleve kudarcra van ítélve, mert megegyezésük a tehetetlenségig gyengíti őket.

A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált.

A szürrealisták és köztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok.

Nem az a festő, akinek ihlete van, hanem aki másokat inspirálni tud.

Ki ne volna inkább boldog ostoba, mint okos nyomorult?

Vannak emberek, akik nem elég értelmesek ahhoz, hogy mindenről egyszerre legyen véleményük. Én nem tartozom közéjük.

Az én szememben az érzékiségnek mindig csúfnak, az esztétikának isteninek, a halálnak szépnek kell lennie.

Az a fontos, hogy terjesszük a zavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.

Tudom, mit eszem. Azt nem tudom, mit csinálok.