Salvador Dalí
Önmagában az, hogy valaki nem tud rajzolni, még nem jelenti azt, hogy jó festő lesz belőle.
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett - a lopás, a plágium... - egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.
A túlzás az egyetlen dolog a világon, amiből sohasem elég.
A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.
Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.
Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?
Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.
Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.
Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez.
Ha zsenit játszol, azzá leszel.
Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük.
A szerénység nem kifejezetten az én műfajom.
Gyűlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.
Mivel a televíziót, a mozit, a sajtót, az újságírást úgy tekintem, mint a tömegek elzüllesztésének és elhülyítésének hatalmas eszközeit, ezért imádom arisztokratikusan használni őket. Minél több hülye fut Dalí után, annál drágábban kelnek el a képeim.
Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.
Facebook
Pinterest