Robert Lawson

Becsüljön meg az ember mindent, amit az élet adott neki, használja fel, fordítsa a javára, és akkor esélye lesz egy szebb és jobb jövőre.

A távolság mindent megváltoztat, vagy még közelebb hoz, vagy végleg elválaszt.

Minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte, s ha találunk az életben valakit, akivel nem csak az örömben, de a küzdelemben is osztozunk, akkor azt nevezhetjük boldogságnak.

Mindenkinek találnia kell az életben egy célt, mely csak az övé, csak ő képes elérni, és mindent megtenni érte.

Az álmok olyanok, hogy ha hajlandóak vagyunk mindent megtenni értük, szinte napról napra egyre szilárdabb, kézzelfoghatóbb valóság lesz a gondolatok s vágyak izzó tömegéből.

A magány különös dolgokat művel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja.

Az életben nem a célokért kell élni, hanem magáért az életért.

Bármi is történjék, a legszebb emlékeink sosem törnek darabokra. Ettől válnak értékké; érinthetetlenek.

Legyen egy célod, tarts valamerre életed során, de mindig figyelj oda, mi történik veled itt és most.

Többet ér a virágokban, fákban, a burjánzó természetben meglátni a szépséget, mint az arany csengésében és ragyogásában fürdeni.

Éppen elég az, ha tudod, mi a helyes, és e szerint igyekszel élni.

Elfogadni annyit tesz, mint ellenállás nélkül, nyugodtan átadni önmagunkat a pillanatnak. Mivel mindenkiben benne van a teremtő erő, így bármit meg tudunk változtatni, ha hiszünk önmagunkban.

A felismerések olyanok, mint egy-egy meggyújtott mécses egy sötét szobában. Amíg sötét vesz körül, addig minden szobában lévő tárgyat ellenségesnek érzékelsz az ismeretlenségük miatt, félelem, kétségbeesés, majd düh, harag képződik. De ha már elég sok idő eltelt, rájössz, hogy vannak mécsesek is, melyeket meggyújtva fény derül a kis igazságokra.

Az idő minden ember életében olyan, akár egy hegyoldalon csobogó patak. Jöhetnek az út során zúgók, vízesések, áthatolhatatlannak tűnő sziklaakadályok, a patak mindig megtalálja az útját, azaz önmagát.