Robert Lawson

Az élet valójában csak egy maréknyi pillanat összessége, s nem mindig mi választjuk meg tudatosan ezeket a pillanatokat.

Látod, mi a két legnehezebb dolog az életben? (...) Elfogadni mindent, amit ad az élet, és elengedni mindent, amit elvesz.

A szeretet égig emel, összeköt s célt mutat akkor is, amikor minden összeomlik.

Az élet egyik nagy tréfája, hogy az áldás olykor a csapás álcájában érkezik.

Az embereknek két igazán nagy kincs adatik meg az életükben: a teremtés és az idő, s ha ezeket nem becsülik meg, vagy nem használják bölcsen, az eredmény mindig szenvedés lesz.

Előbb-utóbb mindenki megleli azt, amit keres, mindenkit áthat a béke (...), s elfogadja: csak azt érdemes magukban életben tartani, ami előbbre visz.

A múlton való rágódás és a jövőtől való félelem leláncolja a lelket, s csak akkor lehetünk szabadok, ha kapcsolatot teremtünk az élettel... itt és most!

Az ember életében mindig ott van a helyes út, s ha ezt nem veszi észre valaki, akkor nem is keresi igazán, s csak hagyja, hogy eltűnjön életéből a lehetőség ajándéka.

Sok mindent elveszíthetünk életünk során, de azt sosem, amit szeretettel másoknak adtunk. Valaki szívében otthonra találni a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk.

Az élet egy bőrönd, amibe igyekszünk szép képeket rakosgatni egy nagy utazás előtt.

Sokan élik úgy az életüket, hogy azt hiszik, nincs elég idejük, lehetőségük, képességük vagy erejük ahhoz, hogy teljes életet éljenek. De ez óriási tévedés! Minden ember kézhez kapja mindazt, amire csak szüksége lehet a saját hegye megmászásához!

Az emberi problémákkal két nagy gond van; először is elhitetik veled, hogy problémák, pedig valójában csupán feladatok, másodszor többnek és nagyobbnak mutatják magukat, mint amilyenek valójában.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, vagy abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekek nem értik, nem hallják s nem látják oly tisztán a világot, mint a felnőttek. De ez hatalmas tévedés. Csak figyelni kell a szemükre, s meglátjuk a leplezetlen igazságot.