Paulo Coelho

Ha elég erős vagy, ne szégyelld gyengének mutatni magad: ha így teszel, ellenséged felhagy az óvatossággal, és idő előtt támadásba lendül.

Ne szégyellj elállni a harctól, ha úgy látod, hogy az ellenfeled erősebb nálad: nem a csatát kell megnyerni, hanem a háborút.

Hitesd el az ellenségeddel, hogy nem kapsz érte nagy jutalmat, ha megtámadod: ezzel lelohasztod a lelkesedését.

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását. Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli csatáit.

A fény harcosa olyan, mint a víz, és egyszerűen átfolyik az akadályokon, amelyekkel szembetalálja magát.

A harcos egyszerre fegyelmezett és szenvedélyes, amikor elfogja a lelkesedés. Az egyhangúság soha nem vezet nagy tettekhez.

Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag azt mondja, hogy kihasználták.

Azt akarom, hogy nézz, de azt is akarom, hogy erről ne tudjak.

Felfedeztem, hogy az álmom és a föld puha kényelme ellenére az élet "ott fönt" sokkal-sokkal szebb. És én örökké tudok születni, ahányszor csak akarok, addig, amíg a karjaim eléggé nagyra nőnek ahhoz, hogy át tudjam ölelni a földet, ahonnét jövök.

A hit nélküli szurkolótábor még a győzelemre álló csapattal is elveszíttetheti a mérkőzést.

Amikor megcsalják az embert, az váratlan seb. Ha jól fogod ismerni a szívedet, ez sosem fordul elő. Mert ismerni fogod az álmait, vágyait, és tudni fogod, mihez kezdj velük. A szíved elől sosem menekülsz el. Ezért jobb hallgatni rá, hogy sose kapjál váratlan sebeket.

Kevesek viselik el saját győzelmük terhét: a többségük lemond álmairól, amikor azok valóra válhatnának. Vonakodnak megvívni a Nemes Harcot, mert nem tudják, mit kezdjenek a boldogságukkal, túlságosan foglyai a világ dolgainak. Úgy, mint én, aki meg akartam találni a kardomat, anélkül, hogy tudnám, mit kezdjek vele.

A szerelemről nem kell beszélni, mert a szerelemnek megvan a saját hangja, és magától beszél.

A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye, és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő.

Az ő félelmeit nem ismerem, de a magaméit igen. És nem kellenek új félelmek, elég az, ami van.