Paul Georgescu
Ha át akarod alakítani a dolgok fennálló állapotát, bizonyos mértékig alkalmazkodnod kell hozzá.
Aki lelkesen átvág valamely tudományág területén, végül azt tapasztalja, hogy az nem végtelen, és nem elegendő számára, amiért is más tudományágakhoz kell fordulnia, össze kell ötvöznie őket egymással, csakhogy közülük a többség a tehetetlenség határát elérve, vállat von: - Ez a helyzet! -, mások dühöngve ütköznek neki a környező falaknak. Nehezen nyugszunk bele a tehetetlenség szomszédságába.
Az orvostudomány, (...) a remény gyakorlása.
Mezítelenül és halálveszélyben mindnyájan egyformák vagyunk.
A szélhámosok aránya a politikusok között egyáltalán nem nagyobb, mint azok között, akik tartózkodnak a politikától, vagy akiknek nem szabad politizálniuk.
A romantikusok (...) tévednek, amikor valamely szenvedélynek az ember életére és jellemére gyakorolt katasztrofális hatását ábrázolják, azt állítva, hogy a megszállottság fejetlenséggé, neuraszténiás könnyelműséggé, kicsapongássá változtat mindent; ellenkezőleg, a szenvedély, ha uralkodó vonássá válik, a végsőkig megszilárdítja a jellemet, egységet teremt, és irányt szab valamely egyén magatartásának; az élet többi természetes oldala iránti vakságot pedig, amelyet az egyetlen szenvedély hatalmába került ember tanúsít (különben, a szenvedély nem is lehet más, mint egyetlen), a közönyösség látszatát, a vadságot és némaságot - amely roppant sebezhetővé is teszi az ilyen embert - ellensúlyozza a jellem szilárdsága, és a legfőbb vonatkozásban elért eredmény.
Némely ember tragédiája éppen abban áll, hogy noha elvben számtalan lehetőség közül van joga választani, a valóság arra kényszeríti, hogy alig egypár közül válasszon.
Az ember, miután hozzászokott a jóhoz, hibát kezd találni benne, és többre vágyik.
Mindenki tudja, hogy a férfiak (...) gőgösek, becsvágyóak, nem tűrik az ellentmondást, de naivak és nehéz felfogásúak is, némi diplomáciával könnyű túljárni az eszükön.
A sokat locsogó férfiak jobbak, mint a szófukarok, mert tudni lehet, mit forgatnak a kobakjukban, míg amazok forralnak valamit magukban, és amikor az ember a legkevésbé várná: supp!
Az emberek valamely tapasztalatból jellemüknek megfelelő következtetésre jutnak.
Jó portéka vevőre talál.
A paraszt nem ért a politikához, ő a nemzet örökké kiskorú gyermeke, és mindenkor gyámság alatt kell maradnia.
helyzete, foglalkozása, és sok más nagyon kézzelfogható tényező, hogy a többi, szubjektív, érzelmi tényezőről ne is szóljunk, amelynek azonban csak akkor van jelentősége, ha a választás valóban lehetséges; márpedig a kis helységekben a válogató vonzalmak érvényesülési tere minimális. S ami még súlyosabb, ha az ember összerúgja a port a számításba vehető egyének valamelyikével, kizárják a játékból, azaz a körből.
Facebook
Pinterest