Oravecz Nóra

Ami elmegy, annak a helyére valami sokkal jobb, valami nagyobb jön, értékesebb, és csakis azért van búcsú, mert fejlődtél, tanultál, kihoztad valamiből azt, ami a maximum, amire képes voltál.

Aki megy, aki mer, aki teszi a dolgát, kapja majd a megerősítéseket, a találkozásokat, a tekinteteket, a szavakat, azokat a betűket, amik egészen az álmaikig repítik. Csak hinned kell benne. Hinned kell abban, hogy a hang, ami azt súgja, jó úton vagy, nem téved.

A te életedről csak te dönthetsz, és ha már döntesz, dönts jól. Dönts úgy, hogy legyen belőle valami, amiért érdemes felkelni. Amiért felhúzod reggel a redőnyt, amiért az esőcseppekre is mosolyogva tudsz nézni.

Nem a nehéz időszakok maradnak meg, hanem az, amikor jól érezted magad. Pillanatokat kell teremteni, olyanokat, amikre emlékezni fogsz, jól kell érezned magad, mert másképp semmi értelme. Az élet pillanatokról szól, azokról, amiket magaddal viszel, és azokat bizony csak úgy tudod megszerezni, ha élsz. Néha bátran, máskor meg még bátrabban.

Álmodik mindenki, csak van, aki ki meri mondani, mások megindulnak feléjük, hogy valóra váltsák, megint mások odáig sem jutnak el, hogy elhiggyék, képesek rá. Vajon mi kell ahhoz, hogy az álmok ne a kukában végezzék, hogy végül megvalósuljanak?

A fejlődés azt jelenti, hogy nem ragaszkodsz ahhoz, ami nem tesz boldoggá, és feltérképezed azt, ami igen.

Ne félj megmutatni azt, amid van, hiszen az csak a tiéd. Attól leszel egyedi, megismételhetetlen, az a valami fogja megváltoztatni az életedet, valami olyanná, ami nélkül talán sohasem lehetsz boldog. Megpróbálhatod nélküle, de mindig fogod érezni, hogy az az élet, amit élsz, nem az igazi.

Nincs abban semmi, ha észreveszed a gyengeségeket és felvállalod őket, hiszen sokkal egyszerűbb lesz szembenézni velük. Tedd meg. (...) Csak az a helyes megoldás, hogy szembenézel a szörnyekkel - a szörnyeket te teremted, és te is ölheted meg

Fogadd el, hogy az élet okosabb, mint te. Mindig volt, és mindig is lesz kreatívabb és számodra kedvezőbb megoldása, olyan, ami tényleg boldoggá fog tenni. Csak hagyd már, hogy tegye a dolgát, és ne állj az útjába.

Meg kell tanulnod bízni magadban, abban, hogy aki jó úton halad, idővel eléri a célját.

Valódi szépség nincs katasztrófák és összeomlások nélkül. Az nem épül fel csak úgy a semmiből. Az igazi szépséggel nem lehet születni. Az valami olyan, amiért minden áldott nap küzdeni kell és mélyen hinni.

A kifogások komolytalan dolgok - akinek van személyisége, az nem keresi őket, hanem kielégíti a képességeit azzal, hogy gyakorolja őket, és nem felejti el minden áldott nap, hogy kötelessége magasabb szintre vinni azokat.

Építs egy életet, hagyd, hogy összetörjön, darabokra hulljon, aztán építs fel egy újat, egészen addig, amíg eljutsz oda, ahova mindig is vágytál. Oda, ahol jól érzed magad, ahol te is boldog vagy. Odáig nagyon sok világot kell felépíteni. Falakat húzni, téglákat pakolni, kudarcot vallani, nehézségeket leküzdeni, megoldásokra találni... Erről szól az út, meg arról, hogy a régi házból mindig tudd, hogy mit viszel magaddal.

Néha csak légy laza, meggondolatlan, tegyél olyat, amit addig soha, mert azokra a pillanatokra fogsz emlékezni. Azokra, amikor kiléptél abból, amiben eddig voltál, és megmutattad, hogy jóval több van benned, mint a hétköznapjaidban. Onnantól, hogy ezt egyszer, legalább egyszer kipróbáltad, biztos lehetsz benne, hogy csak arra fogsz vágyni, hogy újra meg újra ilyen pillanataid legyenek.