Oravecz Nóra

Hiszek benne, hogy mindenki okkal válik olyanná, amilyenné. Hogy mindenkinek megvan a saját múltja, a saját fájdalma, amit a saját módján próbál kezelni.

Eddig folyton elveszítettem azokat, akiket szerettem. Kevesen voltak, mert nem mertem igazán szeretni. De az élet rákényszerít a maga eszközeivel, hogy nyissak.

Ha valaki nem figyel (...), könnyen elveszti az irányítást, hiszen máshol jár az agya, mint kellene. De aki éber, azzal ez nem fordulhat elő. Aki pedig tényleg a saját kezében tartja az életét, az pontosan tudja, hogy minden gondolatnak ereje van, és időben észreveszi, ha lassítania kell.

Sokszor épp az érzi a legkevesebbnek magát, akiről a legkevésbé gondolná az ember.

Ha valaki igazán fontos, akkor azt is elfogadod, ha mással lesz boldog.

Nézz szét! Gyönyörű a világ, és minden lehetőség ott hever a lábaid előtt. A szeretet, a boldogság, minden, amire szükséged van. Mosolyogj, és adj belőle idegeneknek is!

Szükséged van arra, hogy kívülről szemléld a világot. Hogy lásd, mennyire pici valójában minden, és te döntöd el, melyik porszemmel foglalkozol, és melyikkel nem.

Csak hagyd, hogy elmondhassam, mit érzek, hogy jól érzem magam veled, és hogy bár borzalmas a kávéd, mégis mindent megadnék azért, hogy minden reggel ihassak belőle.

Ha én elmondom, hogy mennyire gyönyörű vagy, akkor neked is tenned kell valamit. Éreztetned kell, hogy férfi vagyok, nem bánhatsz velem úgy, mint egy lelkes hódolóval. Vagy szerelmesek vagyunk, társak, és kölcsönösen támogatjuk egymást, vagy nincs értelme az egésznek.

Emlékeket szeretnék, tökéletes, nem zavarba ejtő pillanatokat. Nem akarok folyton töprengeni, csak élvezni azt, ami történik velem, élvezni, hogy kapok.

Ha egyszer megtapasztalod, hogy milyen az, ha valakinek fontos vagy, és megtanulsz elfogadni másokat, sok minden megváltozhat az életedben.

Mindig csak plátói szerelmeim meg felszínes kapcsolataim voltak... soha senki sem bókolt nekem úgy igazán, szívből, nem vittek romantikus vacsorára, nem kaptam virágot, nem akartak meghódítani... mit tudhatok én a szerelemről?

Barát az, aki meghallgat, és meg is hall, aki segít, aki támogat, aki melletted van, aki megbocsát akkor is, amikor a legrosszabb időszakodat éled.

Minden kapcsolatomban betegesen üldözési mániás voltam, és azzal kergettem el az embereket magam mellől, hogy folyamatosan azt lestem, mikor és hogyan vernek át vagy csapnak be, hiszen engem úgysem lehet szeretni. Aztán meg elhitettem magammal, hogy jó nekem egyedül, közben meg minden este zokogva aludtam el.

Amikor arra jössz rá, hogy körülötted valójában minden mű, és csakis a pénz tartja össze a dolgokat, igazi szeretetet viszont soha nem tapasztaltál, akkor simán elmegy a kedved még az élettől is.