Oravecz Nóra

Meglepődnél, hogy mi történne, ha félretennéd a félelmet, végre elengednéd az elvárásaidat, és csak hagynád, hogy megkapd azt, ami boldoggá tesz. Egy percig sem aggódni, csak élvezni azt, amit az élet a lábaid elé rakott - jutalomként hozta, mert el merted engedni a régit, mit sem törődve azzal, lesz-e vajon folytatás.

Aki mindent képes egy lapra feltenni, bátor. Bízik a sorsában, bízik abban, hogy van értelme elhagyni a partot és kievezni a nyílt vízre, oda, ahonnan lehet, hogy soha többet nem talál vissza. De nem is ez a cél. Soha nem azért merünk, mert ott akarunk maradni, ahol épp toporgunk.

Van az életben minden: elfogadás, szeretet, bizalom, hit, megértés, színek, csak rajtad áll, hogy mit veszel észre, és mit teszel az életedbe. Ha hittel és bizalommal fordulsz mások felé, nem lehet gond: ha mégis, legalább nem zárt ajtók mögött rejtegeted azt, amit erre az életre kaptál, arra, hogy szebbé tedd mások életét. Hiszen a szívünk ezért van, nem azért, hogy rejtegessük, és kínozzuk. Nem bezárni kell, hanem szabadon engedni, szárnyalni hagyni.

Addig, amíg magad körül keresed a boldogságot, folyton csalódni fogsz. Magadra fognak hagyni, boldogtalan leszel, és bizony teljesen mindegy lesz számodra, hogy a világ mely pontjára mész, valamiért nem fog menni. Keresni fogod a boldogságot, látni akarod, tapasztalni, de egy dolgot elfelejtesz: az otthon nem valami, amit kint találsz meg, az csak benned lehet. De ahhoz bizony ismerned kell magad, tudnod kell, hogy mi tartozik hozzád, és ahhoz bizony néha magadra kell maradnod. Még véletlenül se hidd azt, hogy az élet igazságtalan ilyenkor. Ő csak megmutatja, hogy mire vagy képes, hogy milyen erő van benned.

Az, hogy mit engedsz be az életedbe, meghatároz. Az, hogy mit engedsz meg másoknak magaddal szemben, a jellemedet formálja.

Mi ennek az életnek a célja, ha nem az, hogy akkor is jól érezzük magunkat, ha körülöttünk minden összeomlik? És hogy ki képes erre? Az, aki megtapasztalta a saját erejét.

A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. Valójában az tartja melletted a másikat, ugyanis a külsőségek csak ideiglenesen elégíthetnek ki, míg a tiszta szeretet akár egy életen át elég lehet.

Ha tudsz bízni, varázserőd van, hiszen a bizalom valami olyan, amit ha megtanulsz behozni az életedbe, bármire képes leszel, teremteni tudsz majd. Bizalom valamiben, ami alakítja az életedet, legyen az sors, intuíció, belső hang, bármi, ha bízol abban, hogy valaki segít neked, bármi megtörténhet.

Néha meg kell tapasztalnod a csalódást, a fájdalmat, de csak azért, mert onnantól tudod majd igazán, hogy mi az, ami téged nem szolgál, hogy aztán azt az utat messziről elkerüld.

Az az igazán erős és bátor, aki ki meri nyitni a szívét és bármi áron, de mer szeretni. Nem érdekli, hogy mi értelme van, csak teszi, mert belőle ez jön. Ki kell adnia magából, mert másképp felemésztik a meg nem élt érzések.

Senki sem lehet az életed hőse, csak te magad. Nem menthetnek meg mások, ugyanis senkinek sem lehet akkora hatása az életedre, hogy változtass, hogy elindulj, hogy átalakulj. Segíthetnek, elindíthatnak az utadon, de csak te tudsz rajta maradni. Neked kell döntened, neked kell akarnod, neked kell erőt venned magadon, és hinned abban, hogy van egy olyan élet, ami boldoggá tesz és megéri érte harcolni.

Ne máshoz hasonlítsd magad, hanem merd felfedezni, hogy miben vagy egyedi, hogy ki vagy te, hogy mi tesz boldoggá vagy épp teljessé, és fektess energiát abba. Azzal úgysem tud senki sem versenyezni, ami a tiéd.

Sokkal nagyobb erő az, ha valakit képes vagy azért szeretni, amilyen, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is szeressen. Szeresd azért, mert boldoggá tesz, azért, mert örömödet leled benne, és nem azért, mert azt várod, hogy majd ő is ugyanígy érez irántad. Ha így történik, örülj, legyél boldog, hálás érte, de ha nem, akkor egyszerűen csak tanuld meg, hogy ezt is meg kell tapasztalnod.