Nora Roberts

Azok vagyunk, amivé tesszük magunkat.

A jövő nem más, mint a holnap. Lehet, hogy a jövőt nem is szabad addig megalapozni, amíg a talaj bizonytalan.

Kockázat nélkül nincs nyereség.

A gondolatot és tetteket mérföldek választják el.

A madaraknak előbb-utóbb meg kell tanulniuk repülni. Nem akadályozhatjuk meg, bármennyire is szeretnénk őket ott tartani a biztonságos fészekben.

Még soha nem veszítettél el semmit. Még sohasem tapogatóztál a sötétben izzadva, hogy megkapaszkodj valamiben, amire mindenki azt mondja, hogy nem lehet a tiéd. Soha senki nem mondta neked, hogy nem lehet az, amit csak akarsz.

Kicsúszott alólad a talaj. Megértelek. De tudod mit, én itt vagyok, hogy megtartsalak.

A múlt, a jelen, a jövendő. A dolgok, amik történtek, amik történnek, és ami esetleg történni fog, mind része a megoldásnak.

A szeretet az a szikla, amin minden egyéb nyugszik.

Az önbizalom az első lépés ahhoz, hogy megszerezd, amit akarsz, vagy amire szükséged van.

Meg kell tanulnunk nevetni a dolgokon.

Az emberek mindig is gyarlók, csak néha jobban kiütközik belőlük.

Az idő háborúkat robbant ki és fejez be, házasságokat köt és szakít szét, életet ad és olt ki.

Az a legfontosabb, hogy ne veszítsük el a titokzatos ismeretlen iránti kíváncsiságunkat, a rácsodálkozás képességét. Higgyünk kicsit a jó vagy a gonosz varázslatában, a lehetetlenben, a csodákban.

Miért nem hiszi el a legtöbb nő, hogy a festetlen száj sokkal izgatóbb?