Müller Péter

Utólag sokan tapasztaljuk, hogy életünket éppen az tette tönkre, amit foggal-körömmel kiharcolunk, kierőszakoltunk magunknak.

Nem az a lényeg, ami elmúlik, hanem az, ami újjászületik.

Életünkben a legnagyobb áldás a jó hangulat, és a legnagyobb gond, nehézség a rossz hangulat.

Lelked hegedű, s te játszol rajta, és az első hallgatód önmagad vagy.

Nem az a gond, hogy mások előtt színlelünk, hanem az, hogy önmagunk előtt is. (...) Igazi arcunk megtalálása egy hosszú és küzdelmes folyamat, kevesen vállalkoznak rá.

Akármennyire szeretsz valakit, s érzed magad egynek vele, ő egy másik világ, másik test, másik lélek. Minden más benne. Nincs két egyforma hangú hegedű.

Minden ember tudja a lelke legmélyén, hogy nem hazája, csupán a lakóhelye ez a világ.

Minél kevesebbet tudunk valamiről, annál inkább túlbecsüljük a tudásunkat.

A földi életet bizonyos fokú hazugság és önáltatás nélkül nem is lehetne talán átvészelni. A luftballon is színes, pedig elég egy tűszúrás, és kiderül az igazság.

A szép hitek, szép eszmék, szép elméletek, és a ronda valóság csakis úgy tarthatók egybe, hogy az ember hazudik.

Kétféle ember van. Az egyik mindig készül valahová, a másik haza akar térni. Jó párkapcsolatot teremteni csak az utóbbival lehet.

Aki mindig újat, mindig mást, jobbat, szebbet, többet keres, akinek az elég sohasem elég, nem lehet tartós boldogságban élni.

A jókedv nagyon mélyről jön, onnan, ahol lelkünk igazi titkai vannak, mélyebben, mint az ész és az okosság.

Ha megkérdezel, melyik a legfontosabb szó manapság, azt mondom: a jókedv. A legnehezebb sors is fölragyog tőle.

Minden igazi megismerésnél van egy olyan futó érzésed, hogy én ezt az embert már ismertem valahonnan.