Michel de Montaigne

Az írás nem okozója a gyötrelemnek, hanem gyötrelemből születik.

A szeretet tüze a szerelemben csak eszeveszett vágyakozás arra, ami kisiklik kezünkből.

A bölcsesség legnyilvánvalóbb jele a folyamatos vidámság.

Az a lélek, amelynek nincs szilárd célja az életben, elveszett. Mindenütt lenni annyi, mint sehol.

Nincs szenvedély, amely annyira háttérbe szorítja a józan ítélőképességet, mint a düh.

Tudom, hogy az utazási vágy a nyugtalanság és az állhatatlanság tünete; de hiszen ezek a legemberibb tulajdonságok. Igen, megvallom, az álmokon és a vágyakon kívül nincs számomra kielégülés: csak a változatosság és a szabad költözés ér valamit, ha ugyan egyáltalán ér valami valamit.

Az életednek nyugalmat hódítottál? Ez több, mint birodalmakat és városokat hódítani. Az ember legragyogóbb remekműve a helyes élet.

Annyira megszoktam kettesben, hogy már-már úgy érzem: csak félig vagyok.

Ha meg kellene fogalmaznom, miért szerettem őt, annyit mondhatnék csupán, hogy mert ő ő, én meg én vagyok.

A szerelem soha, semmit és senkit nem kérdez. Meglep, és kíméletlenül leteper, mint az elemi erő.

A barátság, amire gondolok, olyan egymásba illesztés, hogy elmosódnak még a varratok is, amivel összeöltötték.

Hatalmas és dicső remekművünk az, hogy helyes életet éljünk. Minden egyéb, a hatalom, a kincsek, a magasztos építmények, legfeljebb kellékek és színfalak lehetnek ebben az életben.

Mily bolondok vagyunk! "Semmittevéssel múlt el az élete" - mondjuk. Vagy: "Semmit sem csináltam ma." Semmit? Hiszen éltél! Ez nem csupán alapvető, de legdicsőbb foglalkozásod is.

Az írásdüh egy romlott kor tünete.

Könnyebb a költészetet mívelni, mint felfogni.