Margit Sandemo

A férfiak (...) a hódító szerepében tetszelegnek, a nők pedig nem tehetnek mást, mint hogy elrejtik vágyaikat. A férfiak számára vonzó a nők elérhetetlensége, és a küzdelmes út, ami a szerelem beteljesüléséhez vezet.

A nők (...) a szerelem kedvéért bámulatos dolgokat képesek elviselni.

Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak.

Ez az író előjoga. Ha kedve szottyan, hegyeket mozgat, és emberek életét sújtja kemény csapásokkal.

- Olyan hülyének érzem magam! - Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit. Nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség. Csak nő, nő bennük az érzés, és alig várják, hogy rázúdítsák valakire. Ne hidd, hogy ezek után nem leszel képes mást szeretni.

A hit az ember és az Isten dolga. A papok és a prédikátorok csak útban vannak.

A szerelem sohasem haszontalan (...) A szerelem erőssé és tisztává tesz (...). Még akkor is, ha az ember egy gazemberbe szerelmes.

Boldog az az ember, aki képes megőrizni gyermeki lényét, aki nyitott a külvilág benyomásaira és apróságoknak is örülni tud.

A szerelem nyila sohasem kérdezi, kit vegyen célba.

A nagypapának nincs párja, legfeljebb a nagymama!

- Beláttam, nagymama, hogy a közvetlen családtagjaim mégsem annyira ostobák. - Üdvözöllek, drága unokám! Az ember akkor szokott ehhez hasonló apró felfedezéseket tenni, ha felnőtté válva maga mögött hagyja a kamaszkor nehéz éveit. Nálad valamivel tovább tartott. Most pedig igyunk arra, hogy téged végre felnőttnek lehet nevezni!

Tudod, a házasságban a kornak semmi jelentősége. Azon múlik minden, milyen érett valaki. És mennyire akarja a két ember, hogy sikerüljön. Az egymás iránt érzett felelősség mellett eltörpül a korkülönbség.

Az ember jobban átérzi szerettei fájdalmát, mint a sajátját. Azt hiszem, egy anyának vagy egy apának az lehet a legszörnyűbb, ha szenvedni látja saját gyermekét.

Milyen furcsa! Mennyi erő van az emberben addig, amíg célja felé igyekszik. És amikor végre elérte, az üresség érzése szállja meg.

Rá kellett jönnöm, mennyire veszélyes természetesnek és őszintének lenni. Nem lehet csak úgy rámosolyogni akárkire, és azt remélni, hogy olyan, mint te.