Lakatos Levente

Ne akarj farkasszemet nézni a sorsoddal, úgyis te pislogsz majd hamarabb!

A sorsnak gyakran pofátlanul szar a humora.

A kikötőben horgonyzó hajó biztonságos, de a hajókat nem ezért építették.

A problémák előli menekülés egy olyan verseny, amelyben sosem nyerhetsz!

Öt évvel ezelőtt csak reménykedtem, hogy találhatok magam mellé egy olyan lányt, akivel az összes sejtünkben tökéletesen passzolunk. Aki rendes, értékes és mégis ott lobog benne a csintalan, fékezhetetlen tűz. (...) Akinek törékenysége törődésre ösztönöz, aki mellett ébredni nem teher, akinek a csókjába minden porcikám belebizsereg (...). Aki kézen fog és kirángat a sötétségből. Akivel amellett, hogy egymásból táplálkozunk, szabadnak érezhetem magam. Aki miatt meghalnék, ha elveszíteném.

Egy nő felépített tekintélyét csak egy másik nő döntheti romba.

Mindennek van szavatossága, egyszer minden véget ér, lejár, elévül vagy elromlik. Ha ezt nem veszed figyelembe, rád rohadnak a dolgok, aztán elfertőződnek, végül elpusztítanak.

Szeretnélek boldoggá tenni, amiért fényem lettél a sötétségben. Az enyémnek akarlak tudni, és a tiéd szeretnék lenni. Szeretném, ha te volnál minden ébredésemkor az első, a halálos ágyamon pedig az utolsó, akit látok. Szeretném, ha ezentúl minden kellemes és kellemetlen emlékünk közös volna, amelyeket hosszú évek múltán, a kandallónkban lobogó lángokon merengve, nosztalgiázva idézhetünk. Mert te vagy az, aki jobb emberré tesz. Aki támogat, aki ösztönöz, aki megerősít, és aki mellett mindezek ellenére attól sem félek, hogy jelentéktelen ember maradhatok.

A tükör a legőszintébb barátnőd: mindig az arcodba dörgöli a valóságot.

A titkaid olyanok, mint a szüzességed: ha rossz embernek adod, ráfaraghatsz.

A gyenge ember kifogásokat keres, az erős cselekszik. Az akarat a legfontosabb. "Akaratod befolyásolja sorsodat" - talán magára kellene tetováltatnia ezt a mondatot, hogy soha ne felejtse el. Mert ő bizony a sarkára akart állni. Elege volt a folytonos alkalmazkodásból, a megalkuvásokból. Élni akart. Végre élni.

- Lehet, hogy a szüleink ültetik el bennünk a félelemmagokat? Ahogy végiggondolom, minden rettegés forrása visszavezethető a gyermekkorra. Talán a neveltetés formálja a félelmeinket? - Meglehet. De kár a szülőket okolni. Ha ők hibáztak, nekünk kell kiköszörülnünk a csorbát. Az ujjal mutogatás nem megoldás.

Az akarat nagyon fontos. Csak az akarat erősebb a vágynál.

Démonok léteznek. (...) Nem képesek testet ölteni, és nem pokolbéli fajzatok. Mindenkinek vannak démonai, rajtunk múlik, hagyjuk-e elhatalmasodni őket, vagy sem.