Kurt Vonnegut

Egykoron nagyon fontos volt a képzelet, mert ez jelentette a szórakozás első számú forrását.

A meggyőző találgatás oly régóta a vezetés lényege, annyira áthatotta az emberi tapasztalást, hogy egyáltalán nem meglepő, hogy bolygónk legtöbb vezetője - a hirtelen ránk zúdult rengeteg információ ellenére- folytatni akarja a találgatást.

Ha (...) Krisztus nem mondta volna el a Hegyi beszédet, a könyörületről és megbánásról szóló üzenetével, akkor nem akarnék emberi lény lenni. Inkább lennék csörgőkígyó.

Mit gondolnak a humanisták Jézusról? Én, mint minden humanista, azt mondom Jézusról: "Ha amit mondott, az jó, és túlnyomó része nagyon szép, akkor mit számít, hogy Isten volt-e, vagy sem?"

A nagyvállalatoknak meg kell engedni, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak: megvesztegetés, a környezet elpusztítása, álkartellek létrehozása, az ostoba vásárlók becsapása, a verseny megszüntetése, és ha csődbe mennek, az államkincstár kifosztását is hagyni kellene nekik.

Időközben rájöttem, hogy vannak, akik nem tudják eldönteni, hogy komolyan beszélek-e vagy sem. Úgyhogy innentől kezdve szólni fogok, amikor viccelek.

Mit akarnak a férfiak? Rengeteg havert, és azt, hogy az emberek ne haragudjanak annyira rájuk.

Beszéljünk a nőkről. Freud azt mondta, nem tudja, mit akarnak a nők. Én tudom, mit akarnak: rengeteg embert, akikkel beszélgethetnek. Hogy miről akarnak beszélgetni? Mindenről.

"A vallás a népek ópiuma." Marx ezt még 1844-ben mondta, amikor az ópium és származékai számítottak az egyetlen hatásos fájdalomcsillapítónak. (...) Kijelentése csak egy odavetett közhely volt, nem pedig ítélet.

A "szocializmus" semmivel sem gonoszabb szó, mint a "kereszténység". A szocializmusból ugyanúgy nem következik Joszif Sztálin meg a titkosrendőrség meg a templomok bezárása, mint ahogy a kereszténység sem áll ok-okozati viszonyban a spanyol inkvizícióval. (...) A szocializmus és a kereszténység egyaránt egy olyan társadalmat ír elő, mely a mellett az alapelv mellett kötelezi el magát, hogy minden férfi, nő és gyermek egyenlőnek teremtetett, és hogy senkinek sem lenne szabad éheznie.

Gyerekkoromban én voltam a legkisebb a családban. A legkisebbek mindig mókamesterek (...), mivel csak egy-egy jó poénnal tudnak bekapcsolódni a felnőttek társalgásába.

A világ tele van olyanokkal, akik igen ravaszul sokkal okosabbnak látszanak, mint amilyenek valójában. (...) Elkápráztatnak bennünket (...), holott valójában szinte semmiféle hasznos tudomással nem bírnak a valóságos életről.

A gyerekek fejében levő múzeum alighanem automatikusan kiürül a parttalan borzalom óráiban - hogy megóvja őket az örök fájdalomtól.

A tagadás, legalábbis részben, a múlt megszépítése.