Kornis Mihály
yedül vagy. Az se jó, ha észre se veszik, de az még rosszabb, mikor már suttognak róla.
Legfelső belső állapotunkat veszítjük el, ha azt hisszük, hogy a boldogság valami nyilvános és trendi vacak. Irtózat. Sosem lehet boldog, aki boldog akar lenni. Embernek kell lenni, és mindig nyitva lenni: készen kell rá lenni. A többi meglepetés.
Sose bánts senkit, mert azzal a hatalmába kerülhetsz.
A házad hiába lesz nagyobb, ha a lelked egyre kisebb.
Vedd észre magad. Az a pillanat lesz a második születésed. Nem futsz többé. S egy méltósággal teli, de agyonhajszolt üldözöttet pillantasz meg lelkednek tükrében.
Az igazságtalanságot nem lehet törleszteni. A törlesztéssel csak növelni lehet.
Amit a fényben láttál, arra a sötétben is emlékszel majd. Reménységet akarok lopni a szívedbe, ahogyan Prométheusz lopott tüzet az istenektől az embereknek. Meg akarlak tanítani tüzet gyújtani a bensődben, a gondolkodó szívedben. Fáklyaként vezet majd a labirintusban.
Az embernek a lehetetlent érdemes követelnie magától, hogy abból legalább, ami lehetséges, biztosan meglegyen.
Mi, emberek olyan angyal-jelöltek vagyunk, akik dühösek is tudnak lenni. Nem baj az. De ha észnél vagy, indulatod habját gyorsan lesöpröd. (...) Ha időnként mégis elbuksz, jusson eszedbe, hogy csak ember vagy te is. Éppúgy, mint aki megbántott.
A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék.
A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.
Van még egy ígéret abban, ha képes vagy hálát érezni, amiért élsz. Akkor érdeklődésed végül az Élet Forrására irányul. S mivel az igazi szerelem szenvedélyes eggyé válás, ha menthetetlenül belezúgsz, belezuhansz az Élet Forrásába, ugyan ki különböztethet meg tőle? Hol talál fogást rajtad a halál?
Aki a más szerencsétlenségét a nyakába veszi, annak majdnem olyan lesz az élete, mint azé a szerencsétlené. Az első segítő mozdulat másodikat szül. Ha a második nem szül harmadikat, az végső soron árulás.
A belső hang magától csak akkor szólal meg, amikor nagy szükséged van rá. Létezik azonban egy olyan kérdés (...), amit a te gondolkodó szíved minden esetben meghall. És kivétel nélkül mindig meg is válaszol. Amikor szenvedéssel találkozol, belső hangod a gyötrelmes szituáció egészét halaszthatatlan, kétségbeesett kérdésként érzékeli - és meg is mondja, mit kell tenned. Megmondja, mi kell a másiknak itt és most, azonnal, tőled. Az a kérdés, megadod-e neki?