Khaled Hosseini

• Ha valakinek nincs sok mondanivalója, akkor jobban teszi, ha fukarul bánik a szavakkal.

• Beszéd

Minden nehézség közül, amivel egy ember szembenézni kényszerül, egyik sem akkora büntetés, mint az egyszerű várakozás.

Az embereknek nem szabadna új gyerekeket vállalni, ha már az összes szeretetüket odaadták a régebbieknek.

Minden egyes hópihe egy megbántott nőt jelent valahol a világban. (...) Minden sóhaj felszáll az égbe, ott felhőkbe gyűlik, ami aztán apró darabokra törik, és a darabok csendesen lehullnak az emberekre.

Mi olyan megigéző az évszak első havazásában? (...) Talán a lehetőség, hogy ennyire tiszta, érintetlen dolgot láthatnak? Megragadhatják az új évszak, egy új kezdet tünékeny báját, mielőtt megtiporják és elrontják?

Istennek célja van minden megpróbáltatással és bánattal, amit kiró ránk.

Mint az iránytű, ami mindig észak felé mutat, úgy találja meg a férfi vádló ujja is a nőt.

Csendesnek lenni békességet jelent. Nyugalmat. A csendesség az élet hangerejének lehalkítása. A némaság ezzel szemben a kikapcsológomb használata. Üzemen kívül helyezés.

A nap karéja halvány datolyaszilva a keleti égen.

Afgánok és szomáliaiak, és irakiak, és eritreaiak, és szírek. Mind türelmetlenül várjuk a napkeltét, mind rettegünk is tőle. Mindannyian otthont keresünk.

Hallottam, azt mondják, minket nem hívott senki. Nem látnak szívesen. A bajainkat vigyük inkább máshová. De én anyád hangját hallom a tengerárban, s azt súgja a fülembe: "Ó, ha látták volna, kedvesem! Csak a felét annak, amit te. Ha látták volna! Biztosan jóindulatúbbak lennének."

Kalligráfiát idéző, csukott szempilláid mögött ártatlan álom. (...) Fogd meg a kezem! Nem lesz semmi baj.

Gyenge a szívem, azt mondja az orvos. Megfelelő halál egy gyenge embernek, azt hiszem.

Tekintetét a földre szegezte, az árnyékára, a hóhér árnyékára, mely az övét követte. (...) Arra gondolt, ahogyan ebbe a világba belépett: egy hitvány falusi harami (törvénytelen) gyermeke, egy nem kívánt, szánalmas, sajnálatos baleset. Egy gyom. És mégis úgy hagyja el a világot, mint egy nő, aki szeretett és akit szerettek. Barátként, társként, gyámként. Anyaként. Végül mégis nyomot hagy maga után. Nem. Nem volt olyan rossz, gondolta Marjam, hogy így kell meghalnia. Nem annyira rossz. Törvényes vége volt egy törvénytelen kezdetű életnek.