John Green

Betegségben és egészségben. Jóban és rosszban. Szegénységben és gazdagságban. Míg a hajnal el nem választ.

A világon semmi sem lehet olyan unalmas, mint más emberek álmai.

Az öröm nem a végrehajtásban rejlik, hanem az eltervezésben.

Micsoda csalóka dolog is azt hinni, hogy egy személy több lehet, mint egy személy.

Ezt mindig olyan nevetségesnek tartottam. Hogy valakik azért akarjanak veled lenni, mert jól nézel ki. Mintha a reggeli gabonapelyhedet is a színe, és nem az íze alapján választanád ki.

Végtelenül sok szám van a 0 és az 1 között. Van 0,1 és 0,12 és 0,112, és még ezeken kívül is végtelen mennyiség. Természetesen ennél is végtelenebb mennyiségű szám van a 0 és a 2 között, vagy a 0 és az egymillió között. Egyes végtelenek nagyobbak, mint mások.

Az emberi falánk becsvágyat sosem elégítik ki a valóra vált álmok, mert mindig ott van a gondolat, hogy jobban és újra is meg lehetne csinálni!

Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével. Sose kell azon izgulni, hogy okosabb-e nálam, mert tudom, hogy az. Mulatságos, de sose kíméletlen. Szeretem... olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem.

Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között.

A sorban állás az elnyomás egyik fajtája.

A világ nem kívánságteljesítő gyár.

A gyász nem változtatja meg az embert, hanem megmutatja.

Csak azt akartam, hogy szeressen és csináljon valami értelmeset az életemmel.

Nem volt tökéletes, semmi ilyesmi. Nem volt a tündérmesék szőke hercege, vagy mit tudom én. Időnként igyekezett olyan lenni, de akkor szerettem a legjobban, ha nem erőltette.

Úgy kell kijutni a labirintusból, hogy úgy teszünk, mintha nem létezne, építünk egy kis önálló világot a végtelen útvesztő egyik félreeső sarkában, és azt játsszuk, hogy nem tévedtünk el, hanem otthon vagyunk.