Joanne Kathleen Rowling

A bolondok, akik büszkén a világ elé tárják szívüket, akik nem tudnak uralkodni az érzelmeik felett, gyötrő emlékeken rágódnak, és hagyják, hogy bárki feldühítse őket - más szóval a gyenge emberek - mind esélytelenek a Sötét Nagyúrral szemben!

Az emberek hajlamosak arra áhítozni, ami a legrosszabb nekik.

Az, hogy fájdalmat érzünk, éppoly természetes, mint hogy levegőt veszünk.

Nincs olyan ember a világon, legyen bár férfi, nő, varázzsal bíró vagy varázstalan személy, aki élete során ne szenvedne el testi, mentális vagy érzelmi traumákat.

Ékesen szólsz, mágus, s szavaid kedvemre volnának, ha hihetném, hogy van szíved!

Az igazság csodálatos dolog, de szörnyű is lehet, ezért óvatosan kell bánni vele.

Van fogalmad róla, mennyire rettegnek a zsarnokok az elnyomottaktól? Mind tisztában vannak vele, hogy előbb-utóbb lesz egy az áldozataik között, aki feláll és visszavág.

Mint esőcseppek a hideg ablaküvegről, úgy peregtek le gondolatai a rideg, megváltoztathatatlan tényről, hogy meg kell halnia.

Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.

Lassan, nagyon lassan felült, s közben minden mozdulattal rácsodálkozott élő önmagára - úgy érzékelte, figyelte saját eleven testét, ahogy még soha. Miért csak most fogja fel, mekkora csoda ez a gépezet: az izmok, a zsigerek, a dobogó szív? Hamarosan megszűnik létezni a teste... vagy legalábbis ő maga megszűnik létezni benne. Légzése fokozatosan lelassult, nyugodtabbá, mélyebbé vált; száraz volt a szája és a torka, de az volt a szeme is.

Érezte, ahogy a szíve hevesen dobogott mellkasában. Milyen furcsa, a halál árnyékában sokkal keményebben pumpálta a vért, mintha mindenáron életben akarná őt tartani. (...) Talán tudta, hogy milyen kevés ideje van hátra, és teljesíteni akart egy egész életnyi dobbanást a maradék fél órában.

Vannak helyzetek, amelyekben az ember akarva-akaratlan is megkedveli a másikat.

Ne szánd a holtakat (...). Az élőket sajnáld, s legfőképp azokat, akik szeretet nélkül élnek.