Háy János

Ennyi előnye van a szeretőnek, hogy ő tudja, hogy van szerető, a feleség meg azt hiszi, csak ő van.

Ha hagyod, hogy emlékké váljon valaki, aki létfontosságú volt neked, végleg elveszíted.

Jobb tenni nap mint nap, amit tenni lehet, s nem bízni a vakszerencsében, hogy az majd gyökeresen kiforgatja a sorsunkat abból a talajból, amibe oly makacsul bele vagyunk kapaszkodva.

A részecskék szintjén a világ tele van esetlegességgel, (...) a nagyobb egységekben mégis olyan, mintha eleve elrendelés volna.

A fájdalom természetes velejárója annak, hogy vagyunk, ha nem tudnánk érezni, akkor az örömre sem tudnánk rezonálni. Aki arra törekszik, hogy a fájdalmat kiiktassa az életéből, valójában az életről mond le. Jobb egy szenvedő embert látni, mint egy zombit.

Minden sors egyedi és esetleges, de statisztikailag az emberi sorsok tulajdonképpen teljesen egyformák.

A versírás, talán furcsa, merthogy relatíve rövid formáról van szó, mégis rettenetesen időigényes, s ráadásul erőből, meg igyekezetből, meg szakmai tudásból nem megy. Ki kell várni, hogy jöjjön. S bár igyekszik az ember beüzemelni a belső motort, s padlógázzal nekihajtani a világnak, de ez a motor csak akkor indul el, ha kedve van hozzá. Egészen furcsa, hogy néha olyan, hogy számolatlan potyognak ki belőlem a versdarabok, néha meg mint egy kiszáradt kút.

Azt hiszem, rettenetesen fontos, hogy meddig terjed a saját énünk, és mikor lógunk a másikba, illetve mikor lóg a másik belénk. Hogy meg tudjuk-e teremteni a másiktól való függetlenség és a vele való feloldódás törékeny egyensúlyát. Mert egyszerre szeretnénk megszűnni a másikban, elveszíteni az éntudatunkat, s egyszerre szeretnénk menekülni tőle, hogy ne nyelje le azt, akik vagyunk.

Van olyan évszám, amikor már nem tudunk korrigálni, mert nincs rá idő.

Óvd te is ezt az érzést, mert túl érzékeny ilyenkor minden, s egy rossz mozdulattal végzetes hibát követhetünk el, s csak évekkel később, mikor már régen elveszett, derül ki, hogy mennyire nem kellett volna elutasítani egy találkozót például, mennyire nem kellett volna azt a rossz mondatot megírni sms-ben, de akkor már késő.

Rossz nélküled, vagy más megfogalmazásban, csak veled jó.

Áll a világ, csak a szivem lohol utánad, percenként száztizet ver, s nincsen, mondtam az orvosnak, ember, aki ezt bírja.

Szeretem, szeret és hiába, figyelni kell egy csomó másra, S ha az érzés utat enged, valami érdek fellép az érzés ellen.

Légy hóhéra önmagadnak, hisz nem élsz másért és mások sem élnek érted. Önmagadnak vagy haszontalan nehezéke.